Kilépünk az EU-ból? Még ez is felmerült azon a rendszerkritikai esten, amelyre egy disznóvágás képével, valamint enni- és innivalóval várták az érdeklődőket a Kossuth Klubba, hétfő estére. El is jöttek jó páran, bár ebben alighanem közrejátszott a meghívott vendégek – Presser Gábor, Parti Nagy Lajos, Bokros Lajos, Várhegyi Éva, Felcsuti Péter, Majtényi László – illusztris mivolta is.

Rágózva dörmög a mikrofonba egy zongora mögé bújva Presser Gábor, Parti Nagy Lajos a papírjait igazgatja. Mindez a Kossuth Klubban történik hétfő este azon az úgynevezett rendszerkritikai esten, amelyen Bokros Lajos, Várhegyi Éva és Felcsuti Péter közgazdászok vitáztak Majtényi László moderálása mellett. Már a felszólalók neve garancia volt egy minőségi fiskális rettegdére, de a rendezvény meghívója még csábítóbb volt. A két marcona henteslegény fogalmam sincs, hogy illik az unortodox gazdaságpolitikához, de az alábbi mondatnak nem tudtam ellenállni: a belépés ingyenes, viszont a látogatók hozhatnak magukkal rétest, bort, azaz bármit, ami ehető vagy iható. Hogy fog ez kinézni? – elmélkedtem. Mert az mégiscsak abszurd, hogy mondjuk, amikor Felcsuti azt mondja, hogy ilyen, ami nálunk most van, még Ázsiában sincs, akkor odalép Hahn Endre a batyus svédasztalhoz, és begyűr egy sajtos pogácsát. Pedig pontosan így történt.

I- vagy Áj-emef?

Persze Parti Nagy Lajos és Presser Gábor közös kultúrműsorát mindenki jövés-menés nélkül hallgatta végig. Ez állt egyrészt az író megzenésített verseiből, másrészt két népiesre, archaikusra hangolt mesének álcázott kormánykritikából. Előbbi a közmunkát karikírozta ki, utóbbinak pedig az volt a poénja, hogy IMF. Egy hölgy meg is jegyezte, hogy azt a németek iemfenek mondják, nekünk miért kell akkor ájemefnek? Válasz helyett Majtényit hallgattuk: felvezetésében elmondta, hogy az unortodox tulajdonképpen alkotmányellenest jelent, hogy Magyarországon tulajdonképpen megszüntették a tankötelezettséget, a jogász- és a közgazdászszakmákat pedig lényegében eltörölték, így félő, hogy mi leszünk Nyugat-Európa Mexikója.

Itt legszívesebben kiugrottam volna egy zselés csokoládéért, de hát jött Bokros Lajos, akinek sikerült úgy hűtenie a moderátor által felhevített kedélyeket, hogy két percen belül saját történelmi szerepét értékelte. Az Alkotmánybírósággal vívott csatáit ugyan nem említette, csak azt, hogy ők meggyőzték a valutaalapot, hogy csak a társadalommal együtt lehet reformokat végrehajtani, és ezt egy 11 százalékos reálbércsökkenés árán olyan jól megoldották, hogy ezt a heterodox módszert azóta máshol is ajánlotta a pénzintézet és egy 4-5 százalékos aranykori (Bokros hívta így) növekedést eredményezett.

Bokros és a boros kóla

Ekkor szemezni kezdtem egy gusztusosan megporcukrozott almás pitével, de Várhegyi Éva rendszerkritika helyett sokkolásba kezdett: szerinte még rosszabb a helyzet. „Orbán Viktor olyan autokratikus rendszert épített, hogy abban egy olyan racionalitásra épülő dolog, mint a gazdaság, talán csak akkor működne, ha Bokros Lajos vagy Surányi György ülne a megfelelő székben” – mondta, és még a fékek és ellensúlyok is előkerültek. Meg egy boros kóla is, majdnem a nadrágomra szürcsölte valaki, miközben a helyére igyekezett. Felcsuti jött, ő mindig higgadtan nyilvánult meg, egészen addig, amíg azt nem mondta, hogy „de”. Antréja így festett kb.: nem ördögtől való a különadó intézménye, ahogy az is érthető, hogy a Bokros-csomaggal ellentétben nem a lakossággal akarta kifizettetni a révészt a második Orbán-kormány, de a megvalósítás, az egy tragédia, és ezért stagnál a magyar gazdaság.

Lecsúszott egy remek minyon, és majdnem a torkomon is akadt, mert Várhegyi Éva már arról beszél, hogy ő azt sem találja elképzelhetetlennek, hogy ez a kormány kilép az unióból, csak hogy mindent államosítson, és elhozza mainstream közgazdászaink rémálmát: lenyomják a jegybankot. Felcsuti érvelése legalább olyan hűsítően hatott, mint az előtérben éppen megsziszegtetett meggyes kóla: ő ezt nem hiszi, és az állam szerepvállalását a gazdaságban ma amúgy is mindenhol felülvizsgálják. Bokros – hűen önmagához – ekkor a nagy szerkezeti reformokat méltatta, majd egy kis oligarcházás és államkapitalizmusozás után eljutott oda, hogy Magyarországon ma muszáj dolgozni, még a közmunka keretein belül is. Itt egy olyan biccentést tett Parti Nagy Lajos felé, amit csak tanárok tudnak iszonyatosan stréber, de egyszer-egyszer hatalmasat tévedő diákjaik felé.

Egy fél isler

Majtényi ezután egy olyan hosszú kérdésbe kezdett, amit nem is tudom, mi jellemez jobban. Az, hogy egyszerre szerepelt benne a szlovéniai bírói rendszer függetlensége és a tévénézés és ropimajszolgatás közben (hopp, az épp most fogyott el odakint, de itt egy fél isler) kikapcsolt fűtés vagy az a tény, hogy sokáig a hátsó sorból úgy tűnt: Bokros tanár úr elaludt. Nem így történt, viszont Felcsuti válaszolt, társadalmunk anomáliáival, sőt aberrációival megmagyarázva a végbemenő jelenségeket, Bokros is azt emlegette, hogy kulturális koalícióban van a Jobbik és a Fidesz, és Várhegyi Éva is hihetetlen mértékű központosításról beszélt, ahol már Orbántól függenek az iskolák. Na itt az utolsó pogácsamorzsákat még elcsíptük, a borhoz viszont már nem találtunk műanyag poharat.

Tompos Ádám