Egyre
több információ lát napvilágot az internetnek köszönhetően arról, hogy
a CIA tudta, hogy a nigériai származású Umar Farouk Abdulmutallab
összefüggésbe hozható az al-Kaida jemeni szárnyával, sőt, Abdulmutallab
édesapja még a merényletkísérlet előtt értesítette mind a nigériai,
mind pedig az amerikai titkosszolgálatot erről. Ennek ellenére a fiatal
nigériai még 2008-ban kiadott amerikai vízumát nem vonták vissza, és
útlevél nélkül szállhatott fel Amszterdamban a Detroitba tartó gépre.
Ezen egybeesések a „terrorizmus elleni harc” korszakában szinte a
lehetetlen határát súrolják és súlyos kételyeket kell hogy ébresszenek
bennünk a fősodratú média által tálalt eredeti verzióval szemben.
Rendkívül fontos megemlíteni, hogy
az al-Kaida
jemeni szárnyát jelenleg két Guantánamót megjárt, tehát a bázison átnevelt férfi vezeti (
lásd
itt),
név szerint Muhamad Attik al-Harbi (333-as számú rab) és Said Ali Shari
(372-es számú rab). E két „nehézsúlyú” terrorista-gyanúsítottat
bírósági tárgyalás és bizonyítási eljárás nélkül küldte vissza a
Bush-kormányzat 2007. november 9-én Szaúd-Arábiába, ahonnan szintén
meglepően gyorsan szabadultak és Jemenbe távoztak. A két férfit egy
2009. januári videón már az al-Kaida jemeni szárnyának vezetőjével, Abu
Basir Naser al-Wahishi-vel láthatjuk viszont. Tehát lényegében az
amerikai kormányzat a jemeni al-Kaida ölébe pottyantotta a két vezető
figurát, és most gőzerővel harcol ellenük cirkáló rakétákat és harci
repülőket bevetve az arab világot eláruló szaúdiakkal vállvetve.
A jelenlegi jemeni helyzetről kiváló
információkat kapunk Perge Ottó korábbi írásából (
lásd itt), ehhez szolgálunk
még néhány hasznos kiegészítéssel.
2009. szeptember 17-én autóba rejtett pokolgépek
robbantak a jemeni fővárosban, Szanaa-ban lévő amerikai nagykövetség
előtt, majd fegyveresek rakétatámadást intéztek az épület ellen. A
támadásban 18-an vesztették életüket. Tavaly ez egyébként már a második
támadás volt a követség ellen, ami ennek megfelelően rendkívüli módon
meg van erősítve. A jemeni miniszterelnök, Ali Abdullah Saleh a
támadást követően nem sokkal bejelentette, hogy elfogtak egy
feltételezett „iszlamista” csoportot, mely kapcsolatban áll az izraeli
titkosszolgálatokkal, tehát lényegében izraeli ügynökökként működnek (
lásd
itt).
Saleh hozzátette még, hogy a bírósági eljárásokkal párhuzamosan fednek
majd fel bővebb információkat a csoport izraeli kötődését illetően. A
jelenlegi jemeni kormány egyébként az USA csatlósának tekinthető, és
már 2008 óta jelen van a CIA az országban , továbbá Pakisztán után
Jemen kapja a legtöbb pénzügyi támogatást az USA-tól a „terrorizmus
elleni harcra”.
A helyzet kísértetiesen hasonlít az afganisztáni
inváziót megelőző állapotokra, és ne csodálkozzunk, ha hamarosan
bejelenti az Obama-kormányzat Jemen megszállását is. Jemen helyzete
azért ilyen labilis, mert egyike azon kevés közel-keleti országoknak,
melyek csak igen kevés és kiapadóban lévő olajtartalékkal rendelkeznek.
Ráadásul elnyomó politikát folytat az ország síita kisebbsége ellen,
mely már hónapok óta harcol a központi kormányzat ellen. A síita
többségű Irán az egyetlen állam, mely nem hagyja magára a lázadókat, és
Izrael kiválóan érzékelte megint a lehetőséget, hogy a jemeni
konfliktust kihasználva a színfalak mögött újra egymásnak ugraszthatja
az iszlám világ két meghatározó államát: Iránt és Szaúd-Arábiát.
A szaúdiak ugyanis az USA-csatlós jemeni központi
kormányzatot támogatják, és kíméletlen hadjáratot folytatnak a síiták
ellen. Ehhez lényegében nem kell más, csak némi katonai és pénzügyi
támogatás Izrael részéről a konfliktusban résztvevő felek számára, s
már érvényesül is az „oszd meg és uralkodj” elve. A szaúdiak és Irán
torzsalkodásával pedig a perzsa-arab összefogás esélye kerül egyre
messzebb a valóságtól, ami így nem tudja megállítani Izrael
palesztinokkal szembeni apartheid és megszálló politikáját.
Tehát Izraelnek rendkívül fontos, hogy fenntartsa
a konfliktust Jemenben. Hasonlóan destruktív politikát folytat Izrael
Pakisztánnal szemben is, ahol indiai (India az egyik legfontosabb
haditechnikai vásárlója Izraelnek - a szerző) és izraeli
titkosszolgálati erők állnak a lassan Pakisztán destabilizálódásához
vezető robbantásos merényletek mögött. Izrael mindent elkövet, hogy
megsemmisítse az egyetlen iszlám atomhatalmat, ezért épített ki
szerteágazó katonai és titkosszolgálati együttműködést Pakisztán fő
ellenségével, Indiával.
Visszakanyarodva Abdulmutallabhoz, először is
édesapja, Alhaji Umaru Mutallab eddigi karrierjéről kell néhány szót
említenünk. Umaru Mutallab volt korábban a Nigériai Nemzeti Hadiipari
Vállalat (DICON) vezetője (
lásd
itt) és ezen keresztül szoros kapcsolatokat ápolt Izraellel, azon
is belül a Mosszaddal (
lásd itt).
Nigéria ugyanis biztonságtechnikai megállapodást kötött az
izraeliekkel. Tehát Umaru Mutallab mohamedán létére napi kapcsolatban
volt az izraeliekkel. Az idősebb Mutallab ezenkívül betöltötte a First
Bank of Nigeria vezetői posztját is korábban. Tehát Nigéria egyik
legbefolyásosabb emberéről van szó, aki kiterjedt kapcsolatrendszerrel
rendelkezik mind az izraelieket, mind az amerikaiakat tekintve.
Rendszeresen látogatta az USA-t és jemeni nőt vett feleségül.
A CBS tudósított először arról, hogy a CIA-nak
már 2009 augusztusában tudomása volt egy személyről, aki kapcsolatban
állt a jemeni „terrorista” elemekkel, de ekkor még a CIA nem tudott
konkrét személyt a fantomnévhez kapcsolni. Aztán három hónappal később
Umaru Mutallab személyesen jelent meg a nigériai amerikai
nagykövetségen, ahol fogadta a CIA helyi vezetője. Az apa beszámolt
ekkor fia jemeni kapcsolatrendszeréről. A CIA-nak azonban nem sikerült
(vagy nem akarták, - a szerző) összekapcsolni az augusztusi és a
novemberi információkat, annak ellenére, hogy a nigériai CIA
kirendeltség továbbította az apa által szolgáltatott adatokat az
USA-ba. A CIA szóvivője egy novemberi interjúban közölte, hogy
intézkedtek, hogy Abdulmutallab neve felkerüljön az USA terrorista
adatbázisába a jemeni kapcsolattal kiegészítve. Az édesapjától róla
kapott adatokat az amerikai Nemzeti Terrorelhárító Központhoz is
továbbították.
Nos, ha egy ilyen férfi végül útlevél nélkül,
érvényes amerikai vízummal felszáll Amszterdamban egy Detroitba tartó
gépre, és nem kezd el visítani és pirosan villogni az amerikai
terrorelhárítás rendszere, akkor ott komoly gondok vannak, vagy
szándékos mulasztás történik.
Abdulmutallab a British International School
diákja volt Togóban, és Londonban is végzett egyetemi tanulmányokat,
majd Egyiptomban és Dubaiban is megfordult. Amerikai vízumát is
Londonban, még 2008. június 16-án szerezte, mely többszöri belépésre is
érvényes volt egészen 2010. június 12-ig. Az Amerikai
Külügyminisztérium által létrehívott „aktív-vízumok követő rendszere”
nem tudta kiszűrni a férfi felszállását a detroiti gépre, még az apa
személyes CIA-látogatása és az általa szolgáltatott adatok USA-ba
továbbítása ellenére sem. A rendszert egyébként 9/11 után helyezték
üzembe, hogy megakadályozzák a lehetséges terroristajelöltek
diákvízumokkal való visszaélését...
Több
információ is arra mutat, hogy Abdulmutallabnak nem egyedül sikerült
felszállnia a gépre, hanem egy állítólag indiai származású férfi is
segítette őt ebben. Ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy az amszterdami
Schiphol reptér biztonsági feladatait az ex-moszados ügynökökkel
dolgozó ICTS (International Consulants on Targeted Security) holland
leányvállalata, az ICTS Holland Products BV látja el, akkor már nem is
tűnik annyira lehetetlennek Abdulmutallab útlevél nélküli felszállása.
Hiszen Izrael érdekeit mi sem szolgálja jobban, mint egy újabb
iszlamista merénylet, mellyel tovább lehet fokozni a cionista befolyás
alatt lévő euroatlanti országok „terrorizmus elleni harcban” kifejtett
erőfeszítéseit, azaz az iszlám elleni többfrontos harcot Irakban,
Afganisztánban, Pakisztánban – és a detroiti merényletkísérlet révén
talán nemsokára Jemenben is. Az ICTS-re még visszatérünk később.
Tehát Umar Farouk Abdulmutallab egy folyadék-por
keveréket próbált meg detonálni a Northwest Airlines 253-as járatán. Az
előbb már említettük, hogy a merénylőt egy indiai kinézetű férfi
kísérte az amszterdami repülőtéren és részben igazolt jelentések
szerint egy második merénylő, egy indiai is elő lett állítva Detroitban
ugyanarról a gépről. Kurt Haskell Newportból Michigan szintén ezen a
gépen utazott feleségével, és személyes beszámolója alapján tudjuk,
hogy egy jól öltözött férfi segítette felszállni Abdulmutallabot
útlevél nélkül a gépre (
lásd
itt),
azzal az álcával, hogy szudáni menekültnek adta ki magát. A holland
katonai rendőrség egyébként jelenleg is vizsgálja, hogy Haskell
állításai helytállóak-e és, hogy valóban volt-e segítője
Abdulmutallabnak. Egyébként, ismerve a holland rendőrség és a reptéri
szolgálatok alaposságát, nehéz elképzelni, hogy útlevél nélkül
felengedjenek valakit egy Amerikába tartó gépre. A holland katonai
rendőrség 2009. december 30-án kiadott közleménye szerint Abdulmutallab
rendelkezett érvényes nigériai útlevéllel és amerikai vízummal, s a
neve nem szerepelt a terroristagyanús személyek listáján. Kurt Haskell
azóta is kitart állítása mellett, hangsúlyozva, hogy nem azt állítja,
hogy Abdulmutallabnak nem volt útlevele, hanem, hogy útlevél nélkül
akart beszállni. Reméljük, a biztonsági kamerák felvételei tisztázni
fogják a helyzetet. Abdulmutallab valószínűleg azért próbálta nem
felmutatni útlevelét a beszálláskor, mert abban nyoma van a korábbi
jemeni utazásoknak, és ez fel kell, hogy keltse a biztonsági
szolgálatok figyelmét.
A mostani merényletkísérlethez szervesen nem
kapcsolódik, de érdemes feleleveníteni Richard Reid (a „cipős”
robbantó) történetét is, mely kiválóan mutatja az izraeli
titkosszolgálatok összefonódását a reptéri biztonsági cégekkel és
Izrael azon aljas magatartását, hogy nem osztja meg a terroristagyanús
személyekről gyűjtött információit a nyugati „szövetségeseivel”. Reid
pár hónappal a 2001-es, WTC elleni merényletek előtt próbált meg az
amszterdami Schiphol reptéren felszállni egy Tel-Avivba tartó El Al
(izraeli légitársaság) repülőgépre. Reid-et ugyanakkor az El Al
biztonsági emberei félreállították, mint terroristagyanús személyt.
Erre az szolgált indítékul, hogy csak az odaútra vett jegyet,
készpénzzel fizetett, másrészt nem volt hajlandó elárulni utazása
célját. Az izraeliek azonban nem adták át a holland biztonságiaknak,
hanem a Shin Bet (izraeli belbiztonsági szolgálat) felügyelete alatt
felszállhatott a gépre, és így nyomon követhették öt napos izraeli
tartózkodását. Hat hónappal később, 2001 decemberében Reidnek majdnem
sikerült felrobbantania a cipőjébe rejtett bombát a Párizsból Miamiba
tartó gépen. És ekkor még csak pár hónap telt el 9/11 óta. Izrael
ugyanakkor nem osztotta meg a Reidre vonatkozó életbevágóan fontos
információit a nyugati ügynökségekkel, és így közvetve felelős lett
volna egy sikeres merényletért.
Vegyük észre a párhuzamot Izrael Reidre vonatkozó
magatartása és 9/11 kapcsán: Izrael a Világkereskedelmi Központ elleni
támadásról is tudott, mégsem értesítette az amerikai hatóságokat,
viszont a zsidó dolgozók az Odigo nevű internetes üzenetszolgáltató
révén figyelmeztetést kaptak aznapra vonatkozóan, hogy ne menjenek
munkába. Mivel Izrael szándékosan visszatartotta ezt az információt az
USA kormányától, ezért felelős a rengeteg áldozatot követelő
merényletért is.
Reid később azt állította, hogy a Tel-Avivba
tartó gépen is rendelkezett már a cipőbe rejtett robbanószerkezettel.
Azt a biztonsági céget, mely később Reidet felengedte a Miamiba tartó
gépre, ICTS-nek hívják.
Az ICTS egy főleg izraeli tulajdonban lévő cég. Az amszterdami Schiphol
reptéren már évek óta különös gondossággal ellenőrzik az USA-ba tartó
utasokat, és ez már 9/11 előtt is így volt, főleg a PanAm 103-as járata
elleni merénylet után 1998 decemberében. Ezután fejlesztette ki az ICTS
a profilalkotási módszereket az utasokról, melyet a világ számos
repterén használnak azóta is.
Mint azt már említettük, az ICTS számos korábbi
El Al-ügynöknek ad munkát, az pedig nyílt titok, hogy az El Al és a
Moszad között igen aktív munkakapcsolat létezik, s számos ügynök
megfordult már mindkét cégben is. 2003-ban az ICTS elnökét, Ezra Harelt
és igazgatóját, Menachem Atzmont is vizsgálat alá vonta a rendőrség
Harel kétes üzleti ügyei miatt. Harelt azzal gyanúsították, hogy az IEC
(Israeli Electric Corporation) elnökét, Dan Cohent fizette le egy nagy
haszonnal kecsegtető szerződés nyélbeütéséért, Harel cége, a Rogosin és
az IEC között. Cohen később Peruba menekült a felelősségre vonás elől.
Harel és Cohen üzletelése számos off-shore céget szült, melyeket a
Csatorna-szigeteken jegyeztek be. Harel létrehozott egy Cobalt nevű
céget is, mellyel a Bank Leumi New York-i fiókján keresztül mosta
tisztára a pénzt. Az üzletelésekből Atzmon is kivette a részét, és a
Kent Investment Ltd. nevű cége révén sikerült megszereznie a rostocki
kikötőt.
Az ICTS-t az izraeli-amerikai kettős-állampolgár
Harel alapította 1982-ben, és egészen 2003-ig irányította is. Az ICTS
legnagyobb részvényese az Everest Special Situations Fund LP, mely
Tel-Avivban van bejegyezve. Az ICTS neve az USA elleni hadiipari
kémkedés révén is felmerül. Az ICTS korábbi igazgatótanácsának tagja
volt Amos Lapidot tábornok, aki az izraeli légierő parancsnoka is volt
abban az időben. Amos Lapidot bízta meg Aviem Sella ezredes, aki
inkognitóban a New York-i izraeli konzulátuson tartózkodott, és Rafael
Eitant, a LAKAM nevű izraeli hadiipari kémkedéssel foglalkozó szervezet
vezetőjét, hogy fogadják el Jonathan Pollardnak, az USA
haditengerészete hírszerzési tisztjének izraeli kémként való
alkalmazását. Pollard volt az USA történelmének legtöbb kárt okozó
izraeli kémje, és olyan kulcsfontosságú amerikai katonai titkokat (pl.
a Szovjetunió elleni amerikai nukleáris támadás komplett terve)
juttatott a zsidók kezére, melyek kulcsfontosságúnak bizonyultak a
szovjet zsidók Izraelbe településének engedélyezéséhez a Szovjetunió
felbomlásakor.
Kapcsolódó hírek:
Az Egyesült Államokban a cionisták és hitsorsosaik teljes mértékben ellenőrzik a kormányt, lehet, hogy ez a helyzet ma már Európában és hazánkban is?
Virtuális valóság a médiában
Izráeli állami maffia szervezte az amerikai gyerekmészárlásokat
Településmarketing és média