Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
15 éve | Dudás László | 0 hozzászólás
Megveheted az újsághírt magadnak? Úgye nem gondoljuk, hogy egy ilyen cikk pártatlan és objektív? De mi az manapság: még a szappanoperák, mozifilmek, drága női és férfi magazinok, újság- és rádióhírek is - szelektálásuk szerint és tartalmukban - át vannak itatva céges PR üzenetekkel vagyis manipulatív anyagokkal.
Szaporodnak a hirdetésszervező újságírók és médiafoglaló pr-esek. Etikátlan, törvénytelen, mégis létezik. Beépülő újságírónk saját bőrén tapasztalta, hogy újságírók és pr-esek hogyan bokszolnak egymással a pénzen egy-egy megjelenés érdekében.
„A cégnél én tartom a kapcsolatot a médiával. Úgy gondoltam, hogy ha
megírok egy gyönyörű szép levelet, és azt kiküldöm az adatbázisomban
szereplő sajtósoknak, akkor máris válaszolni fognak rá. Azonban nem így
történt. Kiküldtem a levelet, de alig érkezett rá egy-két válasz, és
azok sem voltak a legbiztatóbbak. Inkább árajánlatokat küldtek, hogy
mennyiért jelentetnének meg egy cikket. Letört a hozzáállásuk, és
abszurdnak tűnik, hogy miért nekem kellene fizetnem egy cikkért, ha
témát adok a kezükbe és még meg is írom nekik.” Szentes Tünde, a
pályakezdő pr-es magánblogján kifejtett csalódása a kommunikációs
szakmában hosszabb ideje dolgozóknak némiképp naivnak és egyoldalúnak
tűnhet, a problémafelvetés azonban nem csak jogos, de aktuális is.
Számos tapasztalt pr-szakember is úgy látja ugyanis: a pr-ügynökségek,
az újságírók és a hirdetésszervezők feladatainak, a hír és hirdetés
műfajainak összekeveredése egyre komolyabb gondot jelent a szakmának. A
jelenség létezését senki sem kérdőjelezi meg, de szinte mindenki
másképp érzékeli és indokolja.
Van-e probléma?
Kérdésünkre több pr-szakember is úgy vélekedett, a pr Magyarországon
sajnos sokszor egyenlő az ingyen sajtómegjelenéssel, a marketingesek
összekeverik a pr-t és a reklámot, a pr eredményeit mennyiségben mérik,
garantált megjelenésekben, még tendereken is. A számonkérhetőség
felértékelődésével a válság ezt is felerősítette, és az atl-oldali
büdzsévágások ahhoz vezetnek, hogy sokan inkább az olcsóbb és
hitelesebbnek gondolt pr útján, a szerkesztőségi tartalomba bekerülve
próbálnak médiafelülethez jutni. Ugyanakkor a médiumok hirdetéshiányos
időszakot élnek, a bevétel növelésére vagy egyszerűen a túlélésért
számos pr-szakember szerint azt látják az egyik útnak, hogy
ellenszolgáltatásért jelentetnek meg tartalmakat. Vannak viszont, akik
szerint a jelenség teljesen független a válságtól.
„Abszolút tapasztalható – főként az FMCG-szektorban –, hogy a pr-t
hirdetői és médiaoldalról is sokan ingyenreklámként fogják fel, de
ennek semmi köze a válsághoz, ez már korábban is így volt. Körülbelül
egy éve viccelődtünk azon a cégben, hogy ez olyan, mintha a hirdetői
oldal és a médiaoldal sales-esei harcolnának a fejünk a felett” –
mondta R. Nagy András, a Próbakő Kommunikáció ügyvezetője, de Reibach
János, az Issues Management ügyvezető igazgatója is úgy vélte, a válság
alapvetően nem hozott változást az újságírók és a pr-ügynökségek
kapcsolatában. „Az eddig is jellemző volt, hogy a cégek híreket
akartak generálni, ezért használnak ügynökségeket, akik ezt a
feladatot a legtöbb esetben meg is tudják oldani. Az úgynevezett
»revolver« újságírás, tapasztalataim szerint korábban is jellemezte a
médiumok kis csoportjait, én magam is találkoztam ezzel” – fogalmazott.
Példaként a szakember azt említette, amikor „egy médium, vagy újságírók
kipécéznek egy céget, akiről negatív híreket jelentetnek meg, és még a
megjelenés előtt, a negatív cikk ismertetése után hirdetési ajánlattal
is megkeresik, érzékeltetve, hogy amennyiben hirdetnek, akkor
eltekintenek az anyag megjelentetésétől, vagy másképp tálalják”.
Csak gesztusok
A feltételezésekkel megkerestük néhány kiadó és lap képviselőjét is,
akik úgy tájékoztattak, hogy mindent a törvényi kereteken belül és az
etikai normáknak megfelelően végeznek, még ha közölnek is a hirdetéssel
általában megegyező árú pr-cikkeket, és újságíróik részt is vesznek a
készítésükben. A hirdetések és a szerkesztőségi tartalom
összeegyeztetése pedig csak a tematikus mellékleteknél jöhet szóba.
„Olyan lehetséges, hogy ha készül egy megyei körkép egy témában, és a
választható megszólalók közt van nagy hirdetőnk, akkor az ő
képviselőjüket is megkérdezzük, esetleg az illusztrációként közölt kép
náluk készül. De mivel szerencsére igen sok a megyei hirdető
partnerünk, így akkor is gyakran ez történik, ha külön erre nem
figyelünk oda” – mondott egy teljesen általános példát Varga Ottó, a
Békés Megyei Hírlap főszerkesztője.
„Mindez egy gesztus a médium részéről, egy apró köszönet, mint amikor
olyan tartalom mellé tesszük a hirdetését, ami egyébként feláras lenne”
– mondta egy szerkesztő és egy hirdetésszervező is név nélkül a
Kreatívnak, és mindketten leszögezték, csakis olyan esetben lehet erről
szó, ha a megoldás amúgy is valamilyen többletértéket ad a tartalomhoz,
és nem reklámüzenetű az említés. Van, ahol belső pontrendszer van
életben, ami a hirdetőket értékeli, és aki sokat költ hirdetésre, azt
az újságírók a bónuszpont alapján betehetik a szerkesztői tartalomba –
ami legtöbb esetben maximum egy megszólalást jelent egy cikkben a cég
képviselője részéről.
Ennek ellenére – a tévé- és rádióműsorokról nem is beszélve – több
tucatnyi lapot találni a piacon, ahol a vállalati sajtóközlemények
jelöletlen, színes képes beszámolókként jelennek meg, vagy a cég
képviselőjével készített interjú után pár oldallal megjelenik a cég
hirdetése. Egy b2b lapnál dolgozó forrásunk elárulta, bár
foggal-körömmel harcol a független szerkesztőségi tartalomért, nem
engedheti meg magának, hogy „játssza a megvesztegethetetlen újságírót,
akit nem érdekelnek az ügyfél kívánságai. Ha nincs hirdetés,
lehúzhatjuk a rolót” – fogalmazott.
Jogilag sem tiszta
„A jogszabály és az etika világos abban a kérdésben, hogy ha valami
reklámnak minősül, azaz ellenszolgáltatásért cserébe jelenik meg az
adott médiumban, akkor ezt egyértelműen jelölni kell. A probléma
azonban kétoldalú. Egyrészt valóban nem szabhat határt egy hirdető az
újságíró függetlenségének. Ugyanakkor a hatóságoknak volt néhány olyan
döntése, ami miatt a médiumok sokszor félnek megnevezni egy adott
márkát, pedig a márka az életünk része, tehát lehet hírértéke” –
mutatott rá a probléma másik oldalára Fazekas Ildikó, az Önszabályozó
Reklámtestület főtitkára.
Megkeresésünkre sem a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), sem a Nemzeti
Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) nem tudott a burkolt – vagy a tavaly
szeptemberben életbe lépett, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról
szóló törvény szerint szerkesztői tartalomnak álcázott – reklámmal
kapcsolatos bejelentések megszaporodásáról beszámolni. A GVH-nál az
elmúlt évekből két ilyen esetre emlékeztek, mindkettőben egészségre
ható készítményekkel kapcsolatosan jártak el, és a kifogásolt
magatartás a fogyasztók megtévesztése volt. Az NFH szóvivőjétől, Kathi
Attilától ezt a választ kaptuk: „Tavaly szeptember óta indult néhány
eljárás, de nem több, mint a megelőző szabályozás alapján. Korábban
elsősorban a reklámjelleg felismerhető feltüntetése számított, most
annak is relevanciája van, hogy ellenszolgáltatás fejében jelenik-e meg
az anyag, ezt pedig nehéz bizonyítani, és például a pr-riportokat sem
szabályozza a mai napig külön törvény”.
Példa egy PR-cikket megjelentető online sajtótermékben:
PR cikk: A Portfolio.hu elismerten kimagasló szakmai minősége garantálja, hogy a PR cikkek az olvasók számára egy hiteles környezetben jelennek meg. A Prémium rovatunkban elhelyezésére kerülő PR cikk azon túlmenően, hogy a hagyományos cikkekhez hasonlóan felkerül az oldalra, a kellő hatás elérése érdekében kiemelt megjelenést kap a többi cikkel szemben:
Álruhás újságíró |
Bár közel hetven újságíróval beszéltem, a hívások többsége annyira vezetett, hogy újra ki kellett küldeni a közleményt, mert az újságírók nem emlékeztek rá, nem kapták meg, vagy mert egy másik személyhez irányítottak. A többiek között vegyesen akadtak „naponta 300 e-mailt kapunk, nem tudjuk mindegyiket elolvasni”, „ne haragudjon, most kormány- (vagy gazdasági) válság van, nincs időnk ilyenekkel foglalkozni” típusú válaszok, és rendkívül segítőkész szerkesztők is, akik azt ígérték: mindent megtesznek, amit lehet. Óvatos ajánlatot két esetben kaptam: egy – a vállalati híreket színes képes beszámolókban amúgy is gyakran megjelentető – életmódmagazin főszerkesztője azt mondta, ingyen hírként ugyan nem tudják beletenni a lapba, de egy nagyon kedvezményes ajánlatot össze tudnak állítani. Egy hírportál szerkesztője pedig azt javasolta, állapodjunk meg a marketingesekkel, hogy az anyag pr-cikk formájában jelenjen meg, és hozzátette: „Most mi is igyekszünk minden ilyen lehetőséget megragadni, ez önöknek és nekünk is az érdekünk”. A visszautasítások és bizonytalan válaszok okaként az újságírók gyakran a márkanév szereplését és ennek kapcsán a „túlzott reklámízt” említették, és közölték, hogy ezzel az anyaggal forduljunk a marketingosztályhoz. Ebből a szempontból természetesen nehezebb dolga volt a háztartási gépekről szóló anyagnak, mégis ennek kapcsán beszéltem egy vidéki kontaktpartnerrel, aki őszintén sajnálta, hogy nem tudja megjelentetni a közleményt. Indoklásul elmondta: egyszer már figyelmeztetést kaptak a fogyasztóvédelemtől, mert írtak egy műszaki cikkről, ami megtetszett nekik. Azóta még a szponzorok nevét is kiszedik a szövegekből, úgyhogy azt tanácsolta, küldjem át a közleményt a szerkesztőknek úgy, hogy a cégnevet kihúzom belőle, és ő lobbizik érte a kollégáknál.
|
Szakemberek mondták |
Királyházi Henriett, az Oscar Communication alapító-ügyvezetője „»Legyünk benne a médiában! Mindegy, hogyan, csak legyünk benne. Még akkor is, ha nincs hírértékű közölnivalónk. A lényeg, hogy beszéljenek rólunk. Ingyen«” – hangzik egyre gyakrabban a megbízóktól. A válság hatására az ügyfelek hozzáállása Magyarországon is megváltozott: a büdzsévágások miatt a költséges atl-megjelenések helyett inkább a pr felé terelik a kommunikációt, hogy tartsák a médiamegjelenéseik volumenét. A pr divatba jött, gombamód megnőtt a pr-ügynökségek száma, használhatatlan, szinte reklámhirdetésekhez hasonló sajtóközleményekkel telnek meg az újságírók mailboxai, a pr-t sokan az ingyen sajtómegjelenésekkel azonosítják. Ezért – jogosan – megnőtt a médiumok ellenállása a pr-üzenetek iránt, és a lapigazgatók részéről kialakul a »fizess, ha benne akarsz lenni a lapban« attitűd. Ezt a helyzetet bonyolítja a jogi környezet: a fizetett szerkesztőségi, úgynevezett advertorial cikkeket tiltja a nemzetközi reklámszabályozás. Ha kevés a megjelenés, az ügyfél kihagyja az ügynökséget, és közvetlenül a médiummal köt fizetett megjelenésre megállapodást, vagy garantált, meghatározott számú konkrét médiafelület lefoglalását kéri előre a pr-ügynökségtől egy tender kiírásakor. A médiumok ezt érzékelik. Üzleti érdekük miatt túlélési taktikát dolgoznak ki: működésbe lép a belső szabályozás, a sokat hirdető vállalatok elsőbbséget élveznek a szerkesztőségi tartalmakban is: a szerkesztő csak akkor közöl egy anyagot, ha a hirdetési osztály egyetért, az újságíró pedig hirdetésszervezővé válik. A legnagyobb nonszensz, hogy a hír és a hirdetés összekeveredik.” Balaton Anita, a Café PR ügyvezetője „Sajnos a merkantil szemlélet tényleg eluralkodott a médiumoknál, és ez egy kérdőjelet tesz a sajtó feladatértelmezése mögé. Elvileg ugye a tartalma miatt kéne érdekesnek lennie a médiumnak, az vonzza az olvasókat, és a logika szerint, ha sokan veszik, érdemes benne hirdetni. Ha ez a logika felborul, az nem szerencsés. A monopolhelyzetű lapoknál, például néhány vidéki médiumnál, már régóta bevett gyakorlat, hogy a szerkesztőségi tartalomban hirdetőként jóval könnyebb megjelenni, kevésbé a hírérték, a téma érdekessége a meghatározó. A másik ilyen szegmens a rétegmédia, ahol a médiavásárlások visszaesése miatt lapok kerülnek veszélybe. A kétségbeesésben a hirdetések felértékelődnek, de sokan pánikból nem szakmai megoldásokhoz fordulnak.” Ferling József, a Ferling PR ügyvezetője „Nem újdonság, hogy a pr-ügynökségek teljesítményét a megbízók a különböző médiumokban megjelent anyagok számával és terjedelmével mérik. Ahogy az sem, hogy vannak – tapasztalataim szerint – főleg helyi televíziós és rádiós szerkesztőségek, amelyek rövidebb-hosszabb időszakra »kommunikációs együttműködési megállapodást« kötnek a rajtuk keresztül elérhető nyilvánosságra pályázó vállalatokkal. Ami azonban néhány hónappal ezelőtt még csendben elnézett kísérőjelensége volt csupán az ügynökségek és a médiumok együttműködésének, mára előtérbe került. Pár éve még azon erősködtünk, hogy a pr-cikk milyen szakmaiatlan kifejezés, ma meg ott tartunk, hogy bárcsak látnánk a megkülönböztető jelzést az ilyen pr-cikkek környékén. Ma van megyei napilapokban 30 ezer forint nettóért megvásárolható úgynevezett eseményfotó és van garantált publicitást hozó stratégiai partnerség a kommunikációt szervező pr-ügynökség és a célcsoportok látóterében megjelenő médiumok között. Mindennek a gyökere azonban semmiképp sem a médiumok »romlottságában« keresendő. Ők csak a maguk lehetőségei között reagálnak azokra a körülményekre, amelyekbe bezárta őket a külvilág.”
|
kreativ.hu
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Online világsajtó: kezdetek
Sajtó osztályozás, hírfajták és lapok típusai
Egy vicces és tanulságos "anticikk" nulla hírtartalommal - csak nem ilyenek a nekünk sugárzott hírek is?
Hová lett a sajtóobjektivitás: Az MTI egy, a hír megjelenése előtt mindössze 4 órával létrehozott blog írását közölte le hiteles hírként