Tíz éve is van már, vagy még annál is több.
A Lukács uszodában történt. Egy nagy magyar író úszott ott éppen,
majd megpihent a medence szélén. És pihenés közben orrát a vízbe fújta.
Nem olyasféle csalafinta módon, ahogyan mások teszik talán, sunyin,
észrevétlenül, víz alatt – nem. Ez a mi nagy magyar írónk büszkén és
nyíltan fútta taknyát a vízbe, lássa ország-világ, hogy élnek még itt
bátrak is ám!
Akkor egy másik fürdőző, odaérvén nagy magyar író mellé, rászólt
nagy magyar íróra, hogy lekötelezné, amennyiben nem a vízbe fújná bele
a rohadt taknyát. Nagy magyar író, akitől tudjuk, hogy ők sokkal jobban
gyűlölnek bennünket, mint mi őket, csak azt nem lehet tudni azóta sem
egészen pontosan, hogy kicsoda a "mi", és kicsoda az "ők", szóval nagy
magyar író ekkor kiugrott a vízből, és körberohangálván a medencét, azt
ordítozta, hogy "itt inzultálják a zsidókat!"… Megőrzendő, emblematikus
pillanat volt az, olyan pillanat, amelybe bele van sűrítve a mi egész
életünk.
Mindez pedig azért jutott eszembe, mert a minap, egészen pontosan
hétfőn, március 17-én este, az ATV-n, Friderikusz Sándor műsorában
egyszerre hárman fútták taknyukat a medencébe. Az ország medencéjébe. Ő
maga, a nagy Friderikusz, a pompásan kihízott fejével, valamint Csillag
István és Ungváry Rudolf. Mi most utóbbira, Ungváry Rudolfra
koncentrálunk, szem előtt tartva Murphy törvényét, miszerint "az
emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül". Ungváry a
következőket mondta: a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának
követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába. S még olyasmit is
mondott, hogy Orbán valami fundamentalista, sámánkodó, vajákos szöveget
nyom, ami ellentmond a zsidó-keresztény kultúrának. Miközben ezeket
mondta, Friderikusz Sándor erőteljesen bólogatott, és adta alá a lovat.
És mindezt természetesen a népszavazás okán. Pedig tudhatjuk: a
Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989. évi XXXI. törvény) a 2. § (2)
bekezdésében kijelenti: A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé,
amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint
közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás egyik legfontosabb
formája a népszavazás. Ezt tudhatjuk, valamint azt, hogy
hárommillió-háromszázezer magyar választópolgár úgy döntött, eltörli a
vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat. Ungváry Rudolf beteg
agyában pedig máris összeállt a kép hárommillió-háromszázezer
házmesterről, akik hamarosan zsidókat fognak lőni a Dunába.
Először Gyurcsány vizelt a medencénkbe az őszödi beszéddel,
méghozzá a trambulinról. Hamar mellé állt vizelni a mainstream
értelmiség. Aztán most még beléfújja orrát a medencénkbe Ungváry meg a
többi, és eközben persze versenyt futnak immár nagy magyar íróval a
medence körül, azt sikítozva, hogy "itt inzultálják a zsidókat!". "Nézd
legott / Komédiának s múlattatni fog." Ez a jó tanács ilyenkor. De
azért nehéz. S ha az ember még Avar Jánost, Bolgár Györgyöt, Mészáros
Tamást és Dési Jánost is megnézi, nos, akkor Karinthy Cini naplóját
felüti ennél az 1967-ben írt résznél: "Külön tanulmány a pesti zsidó
újságírók, akiknek ugyan mindnek van rokona Tel-Avivban, de most olyan
kéjjel gyalázzák Izraelt és a zsidókat, mint az őseredeti nyilasok. Ja
persze, ha lehet, a Párt mögé bújva! Ilyenkor én is antiszemita leszek,
de nem az izraeli mesterkedésektől, hanem ezektől a pesti firkászoktól,
akik mindig túlnyalnak." 1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt
gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák.
Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi
őket. Ők a mi indok-zsidóink – értsd: a puszta létezésük indokolja az
antiszemitizmust… És csak ülünk a medencénk szélén, és nem is értjük
már a versenyfutást a parton.
Megértenünk. Ugyanis teljesen felesleges, fárasztó és lélekölő
időtöltés ezeket megérteni. Annyi a dolgunk csupán, hogy ne engedjük
őket az ország medencéjébe vizelni és orrot fújni. Mondjuk úgy:
határozottan ne engedjük. Azon túl nézzük derűsen, ahogy rohangálnak a
parton. Egy rakás szerencsétlen beteg. El fognak fáradni. |
Kapcsolódó hírek:
Bayer Zsolt 2007 decemberi cikke a Magyar Hírlapban
Bayer Zsolt - még egyszer a medencéről
Ciki zagyva cikk a román magyar székely viszony összekuszálásával
Hova lett az országunk aranytartaléka, mely mára 150 - 200 tonna aranyrudat tenne ki?