Mottó: "Ha zsidók írnak zsidókról, akkor olyat is megengedhetnek
maguknak, amit a keresztények nem. Amikor én, aki annyit szenvedtem
életem során, barbárnak nevezem ezt az asszonyt arab szomszédjával
szemben elkövetett tetteiért, akkor semmi kétség, hogy ezt humanista
szempontból teszem. Ha egy nem zsidó mondja azt, hogy az a nő barbár,
akkor az még úgy is antiszemita-gyanús, ha az ő szempontja szintén csak
a humanizmus. Nekem ezért is van bajom azzal, hogy maguk a
szólásszabadságot odáig vitték, hogy annak ernyője alatt a legszörnyűbb
nyilas propaganda folyik Magyarországon." (Tomi Lapid, Izrael volt
miniszterelnök-helyettese a Magyar Nemzet március 1-jei számában)
Erre a mottóul választott idézetre majd még visszatérünk. Most először arról, ami lesz.
Hadjárat lesz. Már összeült a "kivégzőosztag", hogy eldöntse
sorsomat. Lesz tiltakozás, aláírásgyűjtés, sok-sok cikk, lesz
felszólítás, hogy főnököm rúgjon ki, a Fidesz és a barátaim és a
családom határolódjon el tőlem – mert Európában olyat nem lehet írni,
amit én írtam. Ez lesz. (Máris van!) Egyrészt azért, mert ez ilyenkor
része a "kanonizált" cselekvéssornak (lásd a Semjén Zsolt barátom
elleni hadjárat részleteit a "szakállas bácsi" után), másrészt ez most
amúgy is jól jön, addig sem kell beszélni az államháztartás
helyzetéről, a népszavazás eredményéről és következményeiről, az SZDSZ
és az MSZP állapotáról és Gyurcsány jövőjéről. Mindebből persze az is
következik, hogy a szigorú politikai logika és taktika alapján nyilván
hibáztam, amiért éppen most írtam, amit írtam, hiszen taktikusabb lett
volna hallgatni, és nem adni muníciót a mellébeszélésnek, a műbalhénak,
vagyis a kormánypártok és értelmiségük legeslegutolsó fegyverének. Soha
nem voltam jó taktikus. Sajnos. Ezért írtam meg. Ezért, és mert nem
bírom elviselni, ha "lenyilasházmesterezik" a fél országot.
És nem először teszik. Emlékeznek még erre a mondatra: "a polgári köröknek lelki igénye van a fasizmusra".
Ezzel az egyetlen mondattal sok százezer magyar embert
lefastisztáztak néhány évvel ezelőtt. (Köztük sok polgári körös zsidó
honfitársunkat, persze…) És nem volt tiltakozás, aláírásgyűjtés – semmi
sem volt "arról az oldalról". Ahogy a mostani lenyilasházmesterezésünk
sem szúrt szemet senkinek. Elhangzott, és kész. A lenyilasozottak
dörmögtek, a "másik oldal" valószínűleg egyetértően bólogatott.
És erre emlékeznek még? "Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket,
mint ti minket!" Ezt Kornis Mihály írta az Élet és Irodalom hasábjain.
Nagyon régen. Még nem volt Magyar Gárda, még semmi sem volt. És nem
magyarázta meg soha, kicsoda a "benneteket" és kicsoda a "mi". Mert nem
kellett megmagyaráznia. Mert nem gyűjtöttek aláírásokat, hogy
magyarázza meg. 2003-ban amúgy ezt írtam a Magyar Nemzetben: "Mindent
lehet. A társadalom immunrendszere elsorvadt, önbecsülése eltűnt.
Eltűnt már akkor, amikor a rendszerváltás hajnalán eltűrtük Spiró
György ezen mondatát: »Jönnek a mélymagyarok, jönnek a szarból
megint…«; mikor eltűrtük Kornis Mihály ezen mondatát: »Mi sokkal jobban
gyűlölünk benneteket, mint ti minket«; mikor eltűrtük az Eörsi-klán
összes megdöbbentő gyalázkodását." És egy jottányit sem változott a
véleményem azóta. Talán csak annyi történt, hogy ismét levettem Illyést
a polcról: "Eltölthettél tíz évet, vagy akár egy életet azzal, hogy a
magyarságot, akár nép, akár fajta mivoltában hibáiért ostoroztad,
sértegetted, átkoztad, mindez csipetnyi jogot sem ad arra, hogy a
zsidóság esetleges fogyatékosságaira csak távolról is célozhass. A
láthatatlan tömeg, amelyről azt hitted, már szétfolyt az ország
testében, egyszerre eleven egységbe ugrik s minden egyede úgy feszül
feléd, mint a tüskésdisznó lándzsái." (Illyés Gyula írása Pap Károly
Zsidó sebek és bűnök című könyvéről, Nyugat, 1935. 7. sz.)
Illyés Gyula szavai ezek a harmincas évekből. Ha ma írja le őket,
aláírásokat gyűjtenének ellene. Mert ma már – és most érünk vissza a
mottónkhoz! – Tomi Lapid nyíltan kimondja a lényeget: ha nem zsidóként
bírálsz zsidót, antiszemita vagy, még akkor is, ha igazad van. Ez pedig
a véglegesen torz formát öltött zsidó–magyar viszony egyik tragédiája.
Még egyszer mondom: ha nem lehet nyílt és értelmes párbeszédet
folytatni erről a viszonyról, az tragédia. Ha mindezt azzal söpörjük a
szőnyeg alá, hogy "nincs is ilyen viszony, hiszen zsidók nincsenek is"
– az is tragédia. Mindannyiunk tragédiája. Amúgy pedig, akinek van
hozzá kedve és ideje, járjon utána, vajon az általam idézett Karinthy
Ferenc igazat írt-e 1967-ben, amikor a "pesti zsidó újságírók" elvakult
Izrael-ellenességéről értekezett. Érdekes olvasmány lesz, és egyben
tanulságos is. Nekem se időm, se energiám. Emlékeim viszont vannak.
Kicsit későbbről, de vannak. Mert ez az Izrael-ellenesség a hetvenes
években sem változott. És különösen izgalmas ennek fényében olvasgatni
ugyanezen szerzők mai megnyilvánulásait például Izraelről és az
arabokról. Vagy elolvasni azt, hogy aki ma Izraelt bírálja, az bizony
antiszemita – pedig nagy irodalma van ám ennek is!
Végezetül még két megjegyzés. Először: kíváncsian várom, vajon elő
mer-e állni az az ember, aki nekem annak idején a Lukács uszodában
történteket elmesélte? Már csak a fene nagy becsület és európaiság
nevében… Elő mer-e állni, vagy csak aláírja majd az ellenem
megfogalmazott tiltakozást? Ez a kérdés jelenleg csak kettőnknek
érdekes, hiszen csak mi ketten tudjuk, ki is ő. De a hallgatása (is) és
az esetleges nyílt vállalása (is) nagyon tanulságos lesz.
Másodszor: az ellenem most elinduló hadjárat logikája alapján
bizony kezdeményezni kell Karinthy Ferenc, Illyés Gyula, Herczeg
Ferenc, Németh László vagy például Tzvetan Todorov betiltását is. És
még százakét. Akik szólni merészeltek erről az eltorzult viszonyról.
Tényleg, adok egy házi feladatot: olvassák el Tzvetan Todorov Az új
moralizmus című tanulmányát (Lettre, 1999, tél). Abban benne van,
hogyan és miért kezdődnek az ilyesféle hadjáratok. Az is tanulságos
lesz ám! Amúgy pedig: jó gyűlölködést… |
Kapcsolódó hírek:
Bayer Zsolt - a medence és környéke
Bayer Zsolt 2007 decemberi cikke a Magyar Hírlapban
Ciki zagyva cikk a román magyar székely viszony összekuszálásával
Hova lett az országunk aranytartaléka, mely mára 150 - 200 tonna aranyrudat tenne ki?