Lássa az udvar, lássa a nép, így jár minden elhajló, aki nem követi feltétlen engedelmességgel az egy a tábor, egy a zászló jelszavát.

Orbán Viktornak, ha hű akart lenni önmagához, elrettentő példát kellett statuálnia, hogy elejét vegye a további rendbontásnak. Meg kellett mutatnia, hogy mindent – parlamenti helyet, kiskapukat, nagykapukat, kiváltságokat, mentelmi jogot stb. – elveszíthet az, aki megkérdőjelezi a központi akaratot, döntéseket, s a hangja ráadásul még ki is szól a kórusból. S Orbán nem habozott megtenni, amit megkövetelt a pártérdek. Mádi békeidőben talán még megúszta volna az „elhajlását”, de hát már kampány van, háború van, a csapatot táborba szólították, rendnek, fegyelemnek kell lenni.

Mádi egyetlen, szerencsétlen mondata (ráadásul nem is saját gondolata) miatt lett kegyvesztett, s bár az ügyet gyorsan háttérbe szorította az MSZP körüli újabb botrány, a Hagyó-ügy, a politikus „kinyírása” figyelmezető jel mindenkinek. A tábor természetesen azonnal vette az üzenetet. A párton belül egy pisszenés se hallatszik, a pártkatonák engedelmesen összezártak, s felsorakoztak a vezér mögött, s aligha meglepetés, hogy a jobboldali médiában sem találták említésre, pláne kitárgyalásra méltónak az ügyet. S ez már csak azért is elgondolkodtató, mert Mádi nemcsak ismert szakpolitikus volt, hanem a párt egyik alapító tagja, több mint két évtizede fontos háttérembere is. Irgalmatlan és haladéktalan félreállítása sejteti, hogy a büntetés, a kíméletlen leszámolás a továbbiakban bárkit elérhet.

Mádi László © MTI

A Mádi-ügy csak afféle csepp a tengerben. A készülődő, mindent elsöprő politikai cunami előjele. Jelzés, fenyegető üzenet mindenkinek. Annak is, aki a Fideszben erősnek gondolja magát, s annak is, aki csak szelíden, a józan észre hallgatva, ám a pártállásponttól eltérően vélekedik az ország vagy a párt dolgairól. S ilyen másként gondolkodók azért a Fideszben s a szimpatizánsok körében is vannak néhányan, hiszen kellene és volna is miről vitázni az ország mai helyzetében.

A Mádi-ügy azt demonstrálja, hogy a Fidesz kizárólag a hatalmi és pártérdeket tartja szem előtt, soraiban a demokratikus centralizmus uralkodik, a párton belüli demokráciának alig van nyoma. A gyűjtőpártot gleichschaltolták, Mádit valahol, valakik (?) azonnal levették a Fidesz listájáról.

Egyelőre sem a Fidesz elnöke, sem szakpolitikusai, tanácsadói, leendő miniszterei nem kívánják felfedni a kártyáikat, ezért nem ismerjük a programjukat, amelyről nem akarnak vitatkozni. A párt (s miniszterelnök-jelöltje) nem ad lehetőséget, hogy a szélesebb nyilvánosság előtt is megméresse magát, s ezáltal az ország stratégiai kérdéseiről – külpolitikáról, vidékfejlesztésről, oktatásról, közigazgatásról stb. – őszinte, tiszta beszéd kezdődjön, álláspontok ütközzenek, a választó világosan láthassa, ki hogyan képzeli az ország következő négy évét, a mostani válság leküzdését. Ilyen koherens program vagy nincs, vagy nem tartozik a nyilvánosságra, ezért – mint a Mádi-ügy is bizonyítja – „kifelé”, a nyilvánosság felé csak a hatalmi érdekeket szolgáló PR-szövegelés mehet, Cser-Palkovics és Szijjártó elővezetésében.