A parlamenti pártok képviselői a választások előtti utolsó ülésen „méltó” bizonyítványt állítottak ki önmagukról.

Beszédeikkel, felszólalásaikkal, és azzal, hogy mely törvényjavaslatokról döntöttek igennel vagy nemmel. Miről óhajtottak dönteni, és miről nem. Hazugságaik és hamis ígéreteik mellett hűek maradtak „hűbéruraikhoz” engedelmes, megfelelni akaró vazallusokként – tisztelet a kivételeknek.

A hatalmon lévők hozzáértéseiről - az eltelt hosszú évek során - bebizonyosodott, hogy szinte minden területen rendkívül sok kívánni valót hagynak maguk után, legyen szó akár gazdaságról, akár egészségügyről, akár oktatásügyről, szinte minden területen.

Kivéve természetesen egyéni érdekeik közérdek elé helyezését, valamint a nemzeti érdekérvényesítés mellőzését a nemzetközi ill. egyes országok elvárásainak megfelelően. Bár említhetném az egész parlament felelőtlenségét, többek között az olvasatlanul megszavazott Lisszaboni törvény elfogadását illetően is.

Noha közülük többen 20 éve parlamenti képviselők, vannak, akik csak 8 vagy 4 éve töltik idejük egy részét ott. Munkájukat az Alkotmány szellemében, annak betartásával kell/ett volna végezniük. Mód felett megdöbbentő, - úgy tűnik -, hogy még csak nem is ismerik a magyar alkotmánynak nevezett alaptörvényt.

Nyilván ez az oka a „megfelelni az elvárásoknak” akarásán kívül, hogy sikerült megszavaztatni az un „holokauszt tagadását” tiltó, és ezért börtönbüntetéssel sújtó törvény.

A név szerinti szavazás eredménye:

197 igen 142 tartózkodás 1 nem szavazat.

Egyértelmű, hogy kiket rejtenek a számok. Az igenek egyértelműen a szocik, az szdsz-esek egy része, az mdf-esek és függetlenek szavazata (2 kivétellel). Tartózkodtak a fideszesek és KDNP-sek, valamint 2 szdsz-es, Kóka János és Béki Gabriella. Meglepetés hogy az egyetlen nem a szavazáskor egy volt szdsz-es képviselő, Gulyás Józsefé. Elismerésem érte, mert sokak nevében szavazott így.

Közel 50 képviselő távol maradt, így nem kellett a témában nyíltan állást foglalnia. Ez őket minősíti.

Szégyen, hogy milyen képviselők ülnek a magyar parlamentben.

A szavazás alatt is a vendégpáholyban tartózkodott Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke, és Zoltay Gusztáv ügyvezető igazgató.

Az Alkotmány, melyet a képviselőknek figyelembe kellett volna venniük, a következőképpen rendelkezik a gondolat, a lelkiismeret, a szabad véleménynyilvánítás szabadságáról (60.§-61.§), valamint arról is, hogy a „Tudományos igazságok kérdésében” ( egy történelmi esemény, korszak megítélése, az tudományos kérdés) kizárólag a tudomány művelői jogosultak (70/G. §)

60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.

(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, (…)

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.

(2) Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak.

Ennyit tehát a legminimálisabbnak mondható felkészültségüknek a hiányáról.

Ez laikusok számára is egyértelművé teszi, hogy nem az Alkotmány szellemében jártak el, sőt Alkotmányt sértettek.

Néhány gondolat a képviselők erkölcsi magatartásáról.

A legtöbb képviselőnél nem sikerült az elmúlt esztendőkben észre venni, hogy szilárd erkölcsi alappal rendelkeznének. A megélhetési politikusok csapatainak kikiáltó emberek „ordibálták” torkuk szakadtából be, hogy frakciótagjaiknak az igen vagy a nem gombot kell szavazáskor megnyomniuk. Elvégre azoknak sem idejük, sem felkészültségük nem volt elegendő az önálló, tisztességes vélemény kialakításához? - tisztelet a kevéske kivételnek. Ahhoz ugyanis a megtárgyalandó anyagokat el kellett volna olvasniuk, és átgondolniuk, hogy felelős döntést hozhassanak. Így kellett volna tenniük e törvény-tervezet esetében is.

Kirekesztő színezetet ad a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló Mesterházy-féle törvényjavaslat elfogadása esetében az a tény, hogy dr. Répássy Róbert módosító javaslatát, mely egyaránt elítélte „a (holokauszt) nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását”, elutasították, azaz nemmel szavaztak. Ezzel kirekesztő, kettős mércét alkalmaztak, mert felekezeti alapon tettek különbséget az emberek életének értéke között.

Az emberi élet értéke nem felekezeti hovatartozás kérdése. A magyarság ellen elkövetett népirtások, üldöztetések úgy a Délvidéken, mint a Felvidéken, illetve Erdélyben, majd a kommunista diktatúra alatt az anyaországban miért tagadhatóak büntetlenül az elfogadott törvény értelmében? Ezeknek az áldozatoknak az élete és szenvedése miért ér a nemmel szavazó képviselőknek kevesebbet?

Az erkölcsi elvárást illetően, véleményem szerint szerencsésebb lett volna, ha a szavazásról a Fidesz kivonul - megtette ezt már többször is, pl. alaptalanul Trianon kapcsán -, nem vesz részt a szavazáson, s így nincs meg az érvényességhez szükséges képviselői létszám. Ezzel elérhették volna, hogy a „holokauszt-tagadását” tiltó törvényt búcsúzásukkor alkotmányt sértő módon ne verjék át. De hát… ahhoz egy kis bátorság is kellett volna.

Véleményem szerint dr. Répássy módosító indítványa is sérti az Alkotmányban rögzítetteket, de legalább nem alkalmazott kettős mércét. Ahhoz, hogy az 1978. évi IV. törvényt ily módon változtassák meg, előbb az Alkotmányt kell/ene megváltoztatni.

Úgy tűnik, a logikus gondolkodás, a következmények átgondolása sem erőssége a képviselőknek.

Ez a törvény nem csak a demokratikus alapjogokat sérti, de a diktatúrát is előkészíti, és egyben gyakorlatilag megakadályozza a kérdés tudományos kutatását, feltárását is, mivel még vannak nyitott kérdések a témában.

Ugyanakkor magában hordozza azt a veszélyt, hogy ezentúl bármely kérdésről a hatalmon lévők mondják meg, hogy miként vélekedhetünk. Ha nem úgy teszünk, irány a börtön. Milyen ismerős… Orwell Állatfarmja rémlik fel, az egyenlők és egyenlőbbek.

A képviselők utolsó órákra tartogatott „sürgős” törvénye komoly ellenszenvet indíthat el, úgy a törvényhozók, mint az érintettek vonatkozásában. Ami eddig nem volt jellemző, bármennyire is igyekeztek megbélyegezni a magyar társadalmat többek közt antiszemita minősítéssel, az bekövetkezhet. Mert létezik tűrés-határ! A választópolgárok többségének pedig kezd nagyon elege lenni, hogy hátrányos megítélés alá esik, másodrendű állampolgár a saját hazájában.

Elképzelhető, hogy ez a törvény, amennyiben a köztársasági elnök aláírja, pont az ellenkezőjét fogja kiváltani az emberekből, mint azt várnák. Ez a meggondolatlan törvény sokkal inkább az antiszemitizmust fogja gerjeszteni, mintsem megszüntetni.

Remélhetőleg dr. Sólyom László köztársasági elnök megfontoltsága és törvénytudása ezt megakadályozza, mert mielőtt aláírná, az Alkotmánybírósághoz küldi normakontrollra a törvényt.

Orbán Éva