Noha kevesen hallottak róla, a Himalája keleti
láncolatának jeges tájain több mint 3000 méter magasban fekvő Tawang
nem csupán a tibeti buddhizmus egyik legszentebb kolostorának otthona,
hanem nagy indiai katonai készültség színhelye is - írja elemzésében a
The New York Times.
Ez talán a katonailag legjobban megerősített
buddhista enklávé a világon, katonai teherautók aknavetőket húznak
maguk után a hegyekbe vágott utakon, a sáros földeken katonák
gyakorlatoznak, fél mérföldenként követik egymást a katonai
létesítmények őrtornyai. A város északi kijáratánál látható útjelző
tábla segít megérteni a nagy jövés-menés okát: a kínai határ alig 23
mérföldnyire van, Lhásza, a tibeti főváros 316 mérföldnyire - Peking
2676 mérföldnyire.
„A kínai hadsereg nagy erőt állomásoztat a
határon, Bumla városánál" - mondta el a lapnak Madan Szingh indiai
katonatiszt. „Ezért vagyunk itt."
Tawang a legnagyobb puskaporos hordó, amely a
világ két legnépesebb országa közti kapcsolatokat veszélyezteti. Ez
Kína legkényesebb szárazföldi határvitájának fókuszpontja, amely a
történelmi Tibet egészére formált kínai szuverenitási igényben
gyökerezik.
Az elmúlt hónapokban mindkét ország fokozta
erőfeszítéseit a nehezen járható hegyvidéki területre formált igényének
alátámasztására. Kína megkísérelte blokkolni az Ázsiai Fejlesztési Bank
által Indiának ígért kölcsönt azon az alapon, hogy annak egy része
Arunácsal Pradés indiai állam vízügyi projektjeit pénzelné - ennek az
államnak a területén fekszik Tawang. Ez volt az első eset, hogy Kína
egy nemzetközi intézmény révén próbálta befolyásolni a területi vitát.
Ezután jelentette be Arunácsal Pradés kormányzója, hogy India
csapaterősítéseket és vadászgépeket irányít a térségbe.
Az egyre harciasabb vita megkeserítette a két
ázsiai óriás közötti vitát és oda vezetett, hogy egy indiai katonai
vezető kijelentette: ma már nem Pakisztán jelenti a legnagyobb
fenyegetést Indiára, hanem Kína.
Pedig az utóbbi időben a gazdasági kapcsolatok
erősödtek a két ország között. Tavaly Kína és India kereskedelmének
értéke elérte az 52 milliárd dollárt, ez 34 százalékos növekedés
2007-hez képest. Az üzletemberek szerint azonban a határfeszültségek
nyomán növekedett a hivatalos beavatkozás az üzleti ügyletekbe, és ez
visszafogta a kínai és az indiai cégek kölcsönös befektetési készségét.
Kína kitart ama álláspontja mellett, hogy
Észak-kelet-India e része történelmileg Tibet része és így egyben
Kínához is tartozik. A sűrű erdővel borított terület, amelyen fehér
sztupák magasodnak és meredek domboldalakon teraszos földművelés
folyik, a monpa nép otthona, amely a tibeti buddhizmust követi, egy a
tibetihez hasonlító nyelvet beszél és valaha Lhásza urainak adózott. A
17. században itt született a hatodik dalai láma. A kínai hadsereg
1962-ben rövid időre megszállta a várost, amikor a két ország háborút
vívott érte és a 2521 mérföld hosszú közös határ más térségeiért.
A határháborúban több mint 3100 indiai és 700
kínai katona vesztette életét és ezrek sebesültek meg. Az indiai
turisták szemében Tawang egyik fő látnivalóját azok az emlékművek
jelentik, amelyeket „a Tawang elleni kínai agresszió" emlékére emeltek.
„Az egész határ vitatott" - jelentette ki Ma
Csia-li (Ma jiali), a Pekingben kormánytámogatással működő Jelenkori
Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének Indiával foglalkozó kutatója. „Ez a
megoldatlan probléma nagy akadály a kínai-indiai kapcsolatokban".
Bizonyos értelemben Tawang a Kína és a tibetiek
száműzetésben élő szellemi vezetője, a dalai láma közötti konfliktus
egyik „proxy" csatatere. A dalai láma ezen a völgyön keresztül menekült
az indiai száműzetésbe 1959-ben. A távoli indiai hegyi településből,
Dharamszalából, ahol él, óriási hatást gyakorol Tawangra. Ő nevezi ki a
befolyásos kolostor elöljáróját, és pénzügyi támogatást nyújt a térség
intézményeinek. Tavaly a dalai láma először jelentette ki, hogy Tawang
India része, erősítve India területi igényét és feldühítve a kínaiakat.
A hagyományos tibeti kultúra nagy szerepet játszik Tawangban, a
kolostor a tibeti kultúra fontos központja. Az ott élő szerzetesek
tiltakoznak a Tibet fölötti kínai uralom ellen - a kínai hadsereg
1951-ben foglalta el Tibetet.
Kevesen gondolják, hogy Kína erővel próbálná
bekebelezni Tawangot, de az elemzők szerint tényleges veszélyt
jelenthetnek a határvillongások. Az indiai katonaság tavaly 270
határsértést és csaknem 2300 „agresszív határőrözést" rótt fel a kínai
katonáknak. Brahma Chellaney indiai stratégiai elemző és
kormánytanácsadó szerint „az indiai-kínai határ forróbbá vált az
indiai-pakisztáninál".
Tawang akkor vált a modern India részévé, amikor
a tibeti vezetők 1914-ben szerződést írtak alá angol tisztekkel egy
határvonalról a Tibet és a britek által kormányzott India között, ez
McMahon vonal néven vált ismertté. Tawang a vonaltól délre került. A
vonalat kijelölő szimlai egyezményt Kína nem ismerte el.
„Mi elismerjük, mert mi kötöttük róla a
megállapodást" - jelentette ki a száműzött tibetiek kormányának
miniszterelnöke, Szamdhong Rinpocse. „Ha ma Kína is elismerné, ez az
akkori tibeti kormány hatalmának elismerését is jelentené".
Kína a 2008 évi tibeti etnikai zavargások óta
egyre ellenségesebb magatartást tanúsít a dalai láma iránt. Idén
márciusban diplomáciai ágyúit India ellen fordította Tawang ügyében,
blokkolta az Ázsiai Fejlesztési Bank 2,9 milliárd dolláros Indiának
szóló kölcsönét, mert az összegből 60 millió dollár Arunácsal Pradés
vízszabályozását segítette volna. A kölcsönt június közepén Kína heves
tiltakozása ellenére jóváhagyták, Peking pedig írásos nyilatkozatban
szögezte le: „Kína erőteljesen tiltakozik a lépés ellen, amely nem
befolyásolhatja sem a Kína és India közötti kiterjedt területi vitát,
sem Kína alapvető álláspontját Indiával fennálló határkérdéseit
illetően."
Májusban az indiai légierő azóta nyugdíjba vonult
parancsnoka, Fali Homi légimarsall az egyik vezető indiai lapnak azt
mondta, hogy Kína nagyobb fenyegetést jelent, mint Pakisztán. Júniusban
J. J. Szingh, Arunácsal kormányzója Pradés, az indiai hadsereg
nyugalmazott főparancsnoka bejelentette, hogy az elkövetkező években
két hadosztállyal, mintegy 50-60 ezer katonával növelik a
határtérségben az indiai fegyveres erőt. négy Szuhoj bombázót azonnal
egy közeli légitámaszpontra vezényeltek.
Ven Csia-pao kínai miniszterelnök 2005 évi indiai
látogatása óta a két ország 13 tárgyalási fordulót bonyolított le a
határról. A legutóbbi találkozóra az elmúlt hónapban került sor, minden
eredmény nélkül. Az állandó tárgyalások Taylor Fravel, a Massachusetts
Institute of Technology, a MIT kínai határokkal foglalkozó szakértője
szerint önmagukban is „jelzik, mennyire kezelhetetlen ez a vita."
(The New York Times, Glóbusz)
Kapcsolódó hírek:
Tibet és a dalai láma
Mit tesz Kína a tibeti és ujgur kisebbségi állampolgárai védelmében?
50 éve tartja Kína elnyomás alatt Tibetet. Vajon mért? Az EP állásfoglalása
2011 július elején indult Pán-Ázsiai Aranytőzsde, mely egymaga jelentősen emelheti az aranyárat