Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A forradalom gyermekei
Ha valaki felvesz a kamerájával néhány
száz embert, akik az utcán maszkban futnak és köveket dobálnak, majd
egy hang alatta azt mondja, itt népfelkelés van, az nem jelenti
feltétlenül, hogy ez igaz. Teheránban nagyjából 16 millió ember lakik,
akik nem csatlakoztak az utcai harcokhoz. A kődobálók nincsenek többen,
mint ezren. A kérdés mindig az, kinek is áll érdekében, hogy
forradalmat láttasson Iránban.
Nem
kérdés, hogy az áldozatokkal is járó zavargások képeit a nyugati
tévécsatornákon lehet látni. Az egyébként tényszerű iráni Press TV
beszámol ugyan az utcai megmozdulásokról, de inkább arra koncentrál,
hogy megtörtént a választás, azon győzött Mahmúd Ahmadinezsád, a
legfőbb ellenzéki jelölt, Mir Hosszein Muszavi pedig nem fogadja el az
eredményt, és csalást kiált. Igaza lehet? Nehéz megmondani, de
valószínűbb, hogy nem.
A hatalom birtokosa mindenhol trükközhet a
szavazatokkal, de több millió szavazatot nem könnyű eltüntetni. Talán
kozmetikázták az eredményeket, de attól nem lehet eltekinteni, hogy
Ahmadinezsádnak igenis komoly támogatottsága van, míg Muszavi inkább
csak reménykedik ebben.
Irán ráadásul nem az az állam, ahol most
hoszszas jogi huzavona kezdődik, hogy kiderüljön az igazság. A
választást Mahmúd Ahmadinezsád nyerte.
Ahmadinezsád nem számít a
nyugati világ szívszerelmének, bár azért jóval kevésbé démoni, mint
ahogy őt lefestik néhány újságban. Nem hasonlít a mosolygós, turbános,
nagyon simulékony modorú és művelt Hatamihoz, akit annyira szerettek a
nyugatiak, mégsem történt semmilyen összeborulás Amerika és Irán között
az ő elnöksége alatt.
A mostani elnök pont olyan, mint a teheráni
szegények egyike. Ezért is szavazott rá oly sok ember. Ezért is
különbözik annyira a nyugati politikusoktól. Nem nehéz megjósolni, hogy
a most következő négy évben Ahmadinezsád nem fog közeledni az Egyesült
Államokhoz, akkor sem, ha Barack Obama éppenséggel ezt nagyon szeretné.
A
nagyvilág túlnyomó része egyértelműen a reformerőknek szurkolt. Mir
Hosszein Muszavival könnyebb lenne tárgyalni, hajlandó lenne leülni
akár az amerikai képviselőkkel is, és soha nem hangoztatná az izraeli
kormány rasszista mivoltát, amelyért "ezt a rezsimet el kell űzni".
Nem meggyőződésből, hiszen Muszavi is az iráni iszlám forradalom gyermeke, így nem éppen békülékeny típus, és találni a múltjában bizonyos fekete foltokat. Mégis ő kapta a mindent végtelenül leegyszerűsítő nyugati médiától a "reformpárti elnökjelölt" szerepét. Azaz ő a "jó".
A
jelenlegi elnök viszont épp arról híres, milyen vad dolgokat mond,
amelyek szinte mindig megtöltik a címlap felső részét, és még fotón is
kiválóan -- félelmetesen -- mutat. Talán ez az, amiért Izrael nem
szomorkodik olyan nagyon. Ahmadinezsád győzelme azt jelenti, hogy Obama
terve a nagy áttörésről valószínűleg kudarcot fog vallani, Izrael pedig
tovább retteghet hivatalosan az iráni atombombától. Az atomprogram
ugyan elnöktől független, a legendás Hatami alatt éppúgy működött, mint
az elmúlt négy évben, csak máshogy kezeli a média, ha az
"ultrakonzervatív" politikus jelenti be az urándúsítást, mintha a "jó
fiú".
A teheráni utcák a viharos szombatot követően vasárnap
délelőttre elcsendesedtek, egészen addig, amíg az Ahmadinezsád-párti
tömegek el nem kezdték ünnepelni a győztest az esti órákban. Irán
fővárosában nagyon sokan örültek annak, hogy újraválasztották az
elnököt. Irán ugyan nem demokrácia, és nyugati értelemben soha nem is
lesz az, de azért hatalmas utat tett meg 1979, az iszlám forradalom
győzelme óta.
Sitkei Levente - MN
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Mi van Stuttgartban?
A Francia Forradalom évfordulójának apropóján...mi történt azóta hazánkban a szabadságért?
Kinek jobb egy rossz de befolyásolhatóbb elnök?
50 éves a kubai forradalom