„Több pénzt az embereknek!” – nyolc évvel ezelőtt ezzel a szlogennel kampányolt a Magyar Szocialista Párt. A külföldi privatizáció, hitelválság meg a korrupciós gazdaság általános lakossági pénzelszívó hatása miatt ma már ezt a szlogent egyik párt sem merné bevállalni.

„A választási években 1990 óta mindig magasra rúgott a költségvetési hiány, majd a választást követő esztendőben jöttek a megszorító lépések. 2010 annyiban lehet kivétel, hogy most nincs lehetőség nagy költekezésre” – mutat rá Juhász Attila, a Political Capital elemzője. Noha az államkassza kárára ígérgetni nemcsak a magyar politikusok szoktak, idehaza kétségtelenül felelőtlenebbek és korlátlanabbak a politikai szereplők, mint máshol: több országban tekintélyes állami vagy civil szervezetek árazzák be a pártok ígéreteit, Norvégiában pedig egyenesen törvény garantálja a költségvetési hiány maximális mértékét – emlékeztet az elemző.

Az „ígéretek földje” a párt választási programja, amiből az emberek megtudhatják, mire készül a szervezet, ha netán kormányra vagy a parlamentbe kerül.

Sokan a választási programra úgy tekintenek, mintha kormányprogram lenne, pedig erről szó sincs – mutat rá Szentpéteri Nagy Richard, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa. „A kormányprogram és a választási program két különböző dolog. Természetesen egy párt nem mehet teljesen szemben azokkal a dolgokkal, amiket a választási programjában ígért. Ha például adócsökkentést hirdet a kampányban, akkor kormányra kerüléskor nem kezdhet látványos adóemelésbe.

De azt el kell utasítani, hogy a választási programból ipso facto kormányprogram legyen. Nem beszélve arról, hogy ez utóbbira sem lehet szentírásként tekinteni” – magyarázza Szentpéteri, hozzátéve: az már más kérdés, hogy Magyarországon igazából nem is nagyon létezik kormányprogram, hiszen az annak mondott dokumentumot a nyertes párt kormányfőjelöltje szokta beterjeszteni.

Vajon a választók igénylik a sokszor túlzó, hazug ígéreteket vagy a politikusok szocializálták így a magyar közönséget? „Ez egy tyúk-tojás probléma, nem tudhatjuk, hogy melyik volt előbb: ez a fajta politikusi magatartás vagy a választók igénye. Az viszont biztos, hogy nem független egymástól a két dolog. A politika társadalmi igényre reagál, miközben a rendszerváltás óta a politikai szereplők is egyre inkább abba az irányba tolták el a választókat, amely irányba egyébként a választók szívesen is mentek” – világított rá Juhász Attila.

if(window.goAdverticum) goAdverticum.addZone(39703);

Az MSZP a nyugdíjasokban bízik

A politikai elemzők felhívják a figyelmet arra is, hogy a korábbi választási kampányokhoz képest 2010-ben megfogyatkoztak a konkrét ígéretek. „Persze most is ígérgetnek a pártok, gondoljunk csak Mesterházy Attila nyugdíjasoknak tett ígéreteire, de ezek nem olyan mértékűek és nem annyira határozottak, mint a korábbiak. A pártok most sokkal inkább egymással riogatják a választókat, azt ígérve: ők nem fognak majd annyi pénzt elvenni az emberektől, mint a másik, illetve megőriznek bizonyos vívmányokat – például a 65 év feletti utazási kedvezményt” – mutat rá Juhász Attila. Az sem véletlen, hogy éppen a nyugdíjak körül alakult ki csörte a Fidesz és az MSZP között. „A nyugdíjas réteg a legaktívabb és legnagyobb szavazóbázis, mert ők függnek a leginkább az államtól. Őket a politikai döntések közvetlenül érintik, ezért is figyelnek jobban a politikára. Az MSZP most megpróbálja visszaszerezni, mozgósítani a hagyományos szocialista szavazókat. Alulról kell építkeznie, mert szavazói egy jelentős részét elvesztette. Ezért fordul a nagyrészt nyugdíjasokból álló törzsbázisához, annak fogalmaz meg koncentrált üzeneteket” – mondja Juhász Attila.

De a választók tanultak-e az előző kampányokból? „A közönség minden egyes választásból tanul. Volt idő, amikor Torgyán József még elképesztő népszerű politikus volt, de egy idő után már nem hittek neki. 2006-ban már tudták a választók, hogy az ígéreteknek nem kell bedőlni, így fordulhatott elő, hogy akkor a „reálisan hazudók” nyertek. De alighogy győztek, a közönség észrevette: nem elég „reálisan hazudni”, kormányozni is tudni kell – mutat rá Szentpéteri. Az elemző szerint 2006 után az emberek nem azért csalódtak az MSZP-ben, mert ígéretei ellenére Gyurcsány Ferenc megszorító intézkedéseket vezetett be, hanem azért, mert rájöttek: a szocialista pártnak nem volt konkrét kormányprogramja és nem is tudta, hogyan fog kormányozni. „Az emberek már az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatala előtt is tudták, hogy az ígéretekből nem lett semmi, de a beszéd ráébresztette őket arra, hogy a kormánypárt valójában azt sem tudja, milyen irányba menjen” – mondja Szentpéteri Nagy Richard.

Jelszavak, ígéretek - de hol van a konkrétum?

„2006 óta elképesztően meggyengült a választók bizalma a politikai szereplőkben, illetve a demokratikus intézményekben. Az ígérgetésnek is ezért talán most kevésbé hisznek, s ezt a politikusok is érzik: visszafogottabban ígérgetnek” – véli Juhász Attila. A Political Capital elemzője szerint ugyanakkor a politikusok – elsősorban a Fidesz – nem igazán tanultak a korábbi hibákból. „A Fidesz saját politikai mozgásterét szűkíti azzal, hogy olyan képet sugároz magáról, mintha a kormányzás idején majd meg tudna felelni annak az elvárásnak, hogy döntéseivel minden társadalmi csoportnak kedvez és semmiféle kedvezőtlen döntést nem hoz. Hasonló úton járnak, mint 2006 előtt Gyurcsány Ferenc. Ez a hozzáállás rendkívül veszélyes a Fideszre nézve, ráadásul azt mutatja, hogy a pártot csak a rövid táv érdekli, az, hogy minél nagyobb többséget szerezzen a választásokon. Az már nem különösen érdekli, hogy utána abból mennyit veszít” – magyarázza az elemző.

„Most a Fidesz csak jelszavakat hangoztat, konkrétumok nélkül. Ez nem véletlen. Bár már az óvodások is tudják, hogy ők nyerik a választást, mégis roppant óvatos. Nem kockáztat, nem ismerteti programját” – véli Szentpéteri Nagy Richard. „Meg kell nyernünk, aztán Viktor majd megoldja valahogy” – utal arra, mit gondolhatnak a fideszes politikusok. Szerinte paradox módon az MSZP-nek is hasonló az érdeke. „Fontos nekik, hogy szóljon valamiről a kampány, de az MSZP sem akar sok konkrétumot. Van ugyan egy kormányprogramja, de az csak egy átmeneti kabinet programja. A szocialisták ezért az érdemeikre hivatkoznak, csakhogy a magyar választók a jövőre, nem a múltra szavaznak. Igaz, nem is a távoli jövőre, csak a következő néhány évre” – állítja az elemző.

Csapdában a Fidesz?

A Fidesz a „balatonőszödi csapdába” is könnyen beleeshet, ha elhiteti a kampányban, hogy nem lesznek sokak számára kellemetlen intézkedései. „Egyes felmérések szerint a Fidesz szimpatizánsai között akár 30 százaléknyi Jobbikra nyitott választó is lehet. Ha a Jobbik olyan ellenzéki politikát folytat 2010 után, amilyet a Fidesz folytatott az MSZP-vel szemben 2006 után, akkor sok szimpatizánst leválaszthat a Fideszről. Ezért veszélyes a Jobbik a Fidesz számára” – véli Juhász Attila.

A Jobbik is ígérget. „Programja és üzenetei alapján nem konkrét pénzbeli ígéreteket tesz, hanem nagyon nehéz társadalmi ügyeknek – például romakérdés, közbiztonság - a nagyon gyors és egyszerű megoldását” – világít rá a Political Capital elemzője. Juhász Attila szerint viszont ez is könnyen visszaüthet. „A radikális pártok szerte Európában sokszor arra a sorsra jutnak, hogy kormányra vagy parlamentbe kerülésük esetén szimpatizánsaik része egyszerűen kiábrándul a szervezetből. Azért fordulnak el, mert látják: kedvenc pártjuk része lett annak a rendszernek, amit korábban olyan hevesen bírált.”

hvg.hu