Nemzetközi összehasonlításban a magyarországi városok zöldfelületi ellátottsága rosszabb a közepesnél - szögezi le a Számvevőszék; ráadásul a jogszabálysértő módon beépített területek helyreállítására gyakorlatilag nincs esély. Az önkormányzatok pénzhiány miatt rendre feláldozzák zöldterületeiket.

 A városi zöldterületek Magyarországon fogyóban vannak, az önkormányzatok rendre feláldozzák azokat a különböző beruházási érdekeknek, nyilván szorító anyagi igényeik miatt is - állítja Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa. Bár születtek az elmúlt évben olyan jogszabályok, amik ezt lennének hivatottak megakadályozni, ezeket sokszor megszegik és nagyon nehéz megtalálni a kikényszerítésük eszközeit.

Embertelen helyzet

Az ombudsmani hivatal szerint a mai finanszírozási rendszerben nincsenek olyan források, amelyek finanszíroznák a biológiai aktivitásérték szintentartása érdekében szükséges telepítéseket (új zöldterületek, erdőterületek). Márpedig a fenntartás hiánya, vagy nem megfelelő elvégzése a környezet szempontjából visszafordíthatatlan károkat okoz - állapítja meg az Állami Számvevőszék jelentése.

Ráadásul a jogszabálysértő módon beépített területek helyreállítására gyakorlatilag nincs esély - véli Fülöp Sándor. A bontás elrendelése ugyan elvileg szerepel az építési igazgatási jogszabályainkban, de az egy Citadella eseten kívül nemigen tudnék az elmúlt 20 évből olyan ügyet idézni, ahol érvényesítették volna - teszi hozzá. Budapesten figyelemre méltó a belső kerületek kifejezetten embertelen helyzete - állítja az ombudsman.

A szabálytalan épületek általában fennmaradási engedélyt kapnak. A probléma egyébként kétféleképpen állhat elő: vagy a már említett szabálytalan, engedély nélküli beépítésekkel, vagy úgy, hogy eleve a településrendezési terv irányozza elő zöldterületek megsemmisítését. Ez utóbbi "jogszerű" megoldással végképp nem lehet semmit sem tenni.

Volt ugyan néhány eset, amikor a véleményezési eljárás hibái miatt az Alkotmánybíróság megsemmisített önkormányzati rendeleteket, de semmi sem akadályozta meg ezeket az önkormányzatokat, hogy később ugyanazokat a döntéseket megfelelő eljárásban újból meghozzák. Betetőzi ezt az Építési Törvény nevezetes 30. §-a, ami szerint ha később a képviselő testület a lakossági felháborodás vagy más ok miatt meggondolná magát, már nem változtathatja meg a korábbi döntését, hacsak nem akarja megfizetni a tulajdonosokat így ért teljes kárt.

Rosszabb a közepesnél

A témában az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is vizsgálatot folytatott, és 50 önkormányzatnál, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnál (KvVM), valamint a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumnál (NFGM) végzett helyszíni ellenőrzést.

Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon a városok zöldfelületi ellátottsága mennyiségi és minőségi szempontból rosszabb a közepesnél - szögezi le az ÁSZ. A 2003-2008. évre szóló Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP-II) célkitűzései között szerepelt ugyan az egy városi lakosra jutó közhasználatú zöldterületek nagyságának 1999/2000. évi 38,7 négyzetméterről 45 négyzetméterre való növelése 2008-ra, azt azonban nem tartalmazza a program, hogy ebbe a városok mely zöldterületei tartoznak.

Ennek hiányában az alapállapot nem ellenőrizhető és a kitűzött cél teljesítése sem mérhető - véli az ÁSZ. Az ellenőrzött városi, kerületi önkormányzatok tulajdonában lévő zöldterület 2008-ban jelentősen alatta maradt a célkitűzéseknek: egy lakosra átlagosan 28,4 négyzetméter (2005-ben 24,4 négyzetméter) zöldterület jutott 2008-ban.

Összehasonlításul, a Budapesthez hasonló méretű Bécsben egy főre mintegy 117 négyzetméternyi zöldterület jut.

Zavaros kimutatások

A zöldterület gazdálkodási feladatokra fordított pénzeszközök felhasználásának kimutatására az önkormányzatoknál nem állt rendelkezésre egységes információs rendszer. A ritka belső ellenőri jelentések a számviteli szabályzatok és a számvitelit nyilvántartások pontosítására, a támogatás felhasználását megalapozó dokumentációk kiegészítésére tettek javaslatot, egy-egy esetben kezdeményezték a támogatási összeg részbeni visszafizetését és az odaítélt támogatás csökkentését.

Az ÁSZ egyebek mellett azt javasolja, hogy az érintett minisztériumok kezdeményezzék a zöldterület-gazdálkodást magába foglaló, önálló kerettörvény és részletes végrehajtási rendelet megalkotását, és azokban határozzák meg a zöldterület és összetevői fogalmát. A zöldombudsman azt is javasolja, hogy a jogszabály a negatív hatású településrendezési döntésekkel szemben is adjon valamilyen védelmet; szerinte a kódex talán egyik legfontosabb összetevőjének a nyilvánosság szerepének erősítésének kellene lennie.

A megállapítások és javaslatok kapcsán szerettük volna az érintett minisztériumok véleményét is kikérni, azonban mind az önkormányzati (ÖM), mind a gazdasági tárca (NFGM) arra az álláspontra helyezkedett, hogy a zöldterület-gazdálkodással kapcsolatos nyilatkozatra nem illetékesek. A környezetvédelmi tárca az NFGM, valamint az ÖM kezdeményezését a rendelkezésre álló szakmai hátterével segíteni és támogatni fogja - közölte a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) sajtóosztálya.

Az 1970-es években a lakótelepek kialakításával egy időben 21-30 négyzetméter/lakos új zöldterület létesítése volt kötelező. Noha ez a követelmény nem teljesült minden esetben, hasonló előírás - egyes térségek kivételével - ma már nincs is. A jelenlegi kedvezőtlen helyzetet jól jellemzi, hogy míg az egy lakosra jutó parkterület a hazai városokban 23 négyzetméter, addig Budapesten csak 13 négyzetméter, sőt a belső kerületekben még az 1 négyzetmétert sem éri el.
Budapest vezetőségének eddigi legsúlyosabb hibája volt, amikor engedélyezték az Aréna Plaza megépülését. Az egyik legfontosabb zöldfelületet szüntették meg, megszakították a belvárost körülvevő zöld gyűrűt, amely nagy park- és szabad területek sorából áll. Pedig a terv ellen a Magyar Építész Kamara is többször tiltakozott. Eltér István elnök szerint főként a szélcsatorna sérült meg, de tönkretették a város egyik legfontosabb "légkondicionálóját", az egybefüggő zöld területek gyűrűjét.

Talán nincs még egy nagyváros, ahol ennyi aszfalt lenne az épületek közt, mint Budapesten, ami ontja a meleget. A nagyáruházak, lakóparkok beruházói mindig túllépik az építési korlátokat, a zöldterület-létesítési kötelezettségüket pedig letudják néhány csenevész fácska elültetésével. Ahelyett, hogy a természetes alapanyagokat alkalmaznák, az üzleti szempontok, az építőanyag-gyártó lobbik diktálnak.
(forrás: dr. Krómer István - Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Hivatala, stratégiai és tudományos főosztály)

napi.hu