Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A Malév bekebelezése, majd -- a sokmilliárdos bankgaranciára tett orosz kötelezettségvállalást feledve --, sorsára hagyása, a magyarországi földgázellátás mintegy 25 százalékát ellenőrző Emfesz botrányos eladása és máig tisztázatlan tulajdonviszonyai, a Kreml közeli Szurgutnyeftyegaz kőolajvállalat rajtaütésszerű, ellenséges tulajdonszerzése a Molban - a magyarországi orosz gazdasági expanzió három egymástól független, bár egyformán tanulságos története. Már csak azért is, mert valamennyi elgondolkodtatóan összecseng más európai országok hasonlóan keserű tapasztalataival.
Pedig ezek a megállapodások kezdetben mindig nagyon reményteljesnek
látszanak, ami a saját szempontjait következetesen érvényesítő orosz
fél kétségtelen érdeme. Csak az elmúlt napok eseményei bizonyítják,
hogy mennyire. Hiszen hasonló "kezdet" volt az is, hogy a múlt héten
kiváló PR-körítéssel, az ilyen pillanatokat mindig személyesen (és ha
szükséges, kemény nyomásgyakorlással) kontrolláló Vlagyimir Putyin
jelenlétében Párizs ünnepélyesen csatlakozott a Déli Áramlat
megépítésére az olasz ENI és a Gazprom 50—50 százalékos részvételével
létrehozott konzorciumhoz.
A franciák 10 százalékos
tulajdonszerzésének híre, amely a párizsi sajtóértekezleten elhangzott
bejelentés szerint 45—45 százalékra csökkenti az ENI és a Gazprom
részesedését, kicsit meglepte az olaszokat, mivel őket elfelejtették
értesíteni a változásról. Ugyanakkor közvetve cáfolta a Moszkvában évek
óta sulykolt állítást, miszerint az Északi és a Déli Áramlat
megépítéséhez szükséges anyagi eszközök az orosz fél rendelkezésére
állnak. Ez már csak azért is nehezen hihető, mert a gazdasági--pénzügyi
világválság következményeként például az orosz költségvetés egyik fő
befizetőjeként számon tartott Gazprom tiszta nyeresége 2009 első
felében 48 százalékkal, exportja 30 százalékkal csökkent, miközben
adósságállománya 30 százalékkal nőtt. Alighanem a válság kényszerítette
rá Moszkvát, hogy a párizsi megállapodás érdekében most feladja a
nyugati világgal kötött szerződésekben rendre érvényesített 50
százalékos részesedését, amelyet általában csak egy - többnyire a
megállapodások valamely záradékában elrejtett - lépés választ el a
plusz 1 százalék megszerzésének elvi lehetőségétől.
A Déli
Áramlat finanszírozásában való francia részvétel mellett párizsi
diadalútján Putyin elérte az oroszok számára különleges fontossággal
bíró gépjármű ipar nyugati támogatását is. A kész tényként
"kommunikált", de a legjobb esetben csak jövő márciusban perfektuálódó
(és a francia fél szerint számos részletében még bizonytalan)
megállapodás szerint a Renault—Nissan 300 millió euró értékű
technológiai és know-how beruházást vállalt a Lada gyártásával híressé
vált, ám jó ideje csődhelyzetben vergődő AvtoVaz gyáróriásban. Az erről
készült párizsi memorandumban szerepel, hogy az orosz költségvetés a
Rosztyehnologii nevű gigaholdingon keresztül 50 milliárd rubeles
tőkeinjekciót nyújt a tömeges kényszerelbocsátásokat folytató
AvtoVaznak. A gyár pedig átütemezi fojtogató adósságait, és -- amúgy
nehezen számon kérhető -- kötelezettséget vállal arra, hogy nem süllyed
7 százalék alá az orosz piacon szerzett részesedése. Mindennek fejében
(egy éppen mostanában kegyvesztetté váló Kreml közeli orosz
elemzőközpont részvénycsomagjából) a Renault újabb tulajdonrészt szerez
az AvtoVazban. Putyin tehát gyorsan, látványosan feloldotta a kínos
patthelyzetet, amely kialakult a roppant homályos orosz részvétellel
tervezett Opel-eladás meghiúsulása miatt az üzlettől hatalmas pénzügyi
és technológiai előnyöket remélő orosz járműiparban.
A
legmagasabb szintű politikai támogatással megkötött, ám sokban a
szovjet korszak "tervgazdasági" ígéreteire emlékeztető külföldi orosz
gazdasági szerepvállalás azonban többnyire rendre megfeneklik - ahogy a
Malév és az Emfesz esetében is történt. Nem azért, mert az orosz
partner megbízhatatlan, hanem mert a szokásos gazdasági szempontok
mellett - sőt, azok felett --, mindkét részről, de főleg orosz oldalról számos bonyolult politikai
és személyes érdek, esetenként egyenesen a leszámolás szándéka munkál.
A Malév a magyar légitársaságot megvásároló Abramovics fivérek és a
Kreml (azon belül az Aeroflot lobbistái) ellentétének esett áldozatul.
Ez Abramovicsék vagyonvesztésének, fél tucat oroszországi
légitársaságuk csődbe juttatásának csak mintegy lényegtelen mellékszála
volt.
Az Emfesz az ukrán belpolitikai küzdelmek és az orosz
birodalmi törekvések pofozógépének bizonyult. Az ukrán elnöki babérokra
pályázó Julia Timosenkónak és Vlagyimir Putyinnak a januári
földgázháborút lezáró kormányfői megállapodása egyebek mellett oda
vezetett, hogy - cserében egy inkább Moszkva-barát ukrán politika
ígéretéért -- a Kreml eltakarította az útból az Emfeszt is birtokló
Dmitrij Firtast. Az üzletember, aki évek óta sok borsot tört a híresen
bosszúálló ukrán miniszterelnök asszony orra alá, egyebek mellett az
orosz—ukrán földgáz kereskedelem hasznát lefölöző RoszUkrEnergo 45
százalékos tulajdonosa, és ami még rosszabb, a nyugatos orientációjú
Viktor Juscsenko jelenlegi ukrán elnök pénztárnoka volt. Az Emfesz
helyzete érzékelteti, hogy milyen személyes és politikai adok—kapok
részévé válhat a külföldi orosz gazdasági expanzió.
Figyelmeztető
jel, hogy Vlagyimir Putyin párizsi megállapodásaival egy időben az
amszterdami arbitrázsbíróság befogadta a Kreml által 2003 őszén rendőri
és más hatósági segédlettel, módszeresen felmorzsolt Jukosz kőolaj
konszern 100 milliárd dolláros kártérítést követelő külföldi
részvényeseinek keresetét. A Moszkvában most éppen egy újabb per előtt
álló Mihail Hodorkovszkij és társai letartóztatása óta ez már a sokadik
eset, hogy Európa és Amerika különböző bíróságai törvénytelennek ítélik
a Putyin-korszak egyik legnagyobb szabású leszámolását. Ám ezúttal
precedens értékű döntés született. Azt jelenti, hogy noha Oroszország
mindmáig nem ratifikálta az 1994-ben megszületett Energetikai Chartát,
számon kérhetők rajta a dokumentum vállalásai. Elsősorban annak 45.
pontja, amely kimondja a magánvállalatoknak az állami kisajátítással
szembeni védelmét.
Igaz, a nemzettel folytatott, több mint
négyórás televíziós interaktív eszmefuttatásában Vlagyimir Putyin a
napokban leszögezte, hogy fütyül az amszterdami arbitrázsbíróság
döntésére: a Jukoszról érkező nézői kérdésre azt mondta, hogy annak a
vagyonát "már szétosztották a nép között". Ha azonban a hatalmas
kőolaj- és földgáz vagyon kitermeléséhez nélkülözhetetlen nyugati
technológiát az orosz politikai elit hazájába akarja édesgetni,
számolnia kell a kétes tulajdonszerzések nyomán egyre gyanakvóbbá váló
nemzetközi mamutvállalatok óvatosságával. (Igaz, az elmúlt években
Oroszországból kiseprűzött energetikai multik túlnyomó többsége a maga
mohóságának is köszöneti sanyarú sorsát, hiszen az orosz féllel kötött
szerződések többnyire kimondják, hogy a kitermelés haszna a befektetés
megtérüléséig a beruházásban részt vevő nyugati céget illeti, utána
pedig fele--fele arányban oszlik meg a felek között. Ezt kihasználva, a
multinacionális nagyvállalatok folyamatosan többletköltségeket
jelentenek, amire az oroszok egy-egy jól irányzott környezetvédelmi
vagy adóhivatali vizsgálat segítségével megszabadulnak a méltatlankodó
nyugati partnertől.)
A külföldi expanzióval szöges
ellentétben az orosz makrogazdasági trendek még csak mostanában
kirajzolódó másik trendje az autarkiára való törekvés lehet. A magyar
élelmiszerexporttal kapcsolatos reményekre súlyos csapást jelent, ha
megvalósul Dmitrij Medvegyev nagyszabású terve. Az orosz elnök a
Nemzetbiztonsági Bizottság pénteki ülésén hazája "élelmiszeripari
biztonságának megteremtésére" utasította a kormányzatot. Medvegyev
szokatlanul katonás parancsai értelmében december végéig, tehát röpke
három hét alatt ki kell alakítani "az orosz élelmiszeripari doktrínát"
és annak "stratégiai prioritásait". Az államfő előterjesztésében a
pénzügyi stabilitással és az energetikai biztonsággal azonos
fontosságúnak nevezett "doktrína" célja, hogy az import függőségtől
megszabadulva a lakosság szükségletének 80—90 százalékát belső
forrásból biztosítsák. És ha ez még nem lenne elég, Oroszországot a
világ vezető élelmiszer exportőrévé kell tenni.
Az első
világháború előtt a cári birodalom valóban a világ egyik legfontosabb
gabona exportőre volt. Az államszocializmus évtizedeiben azonban a
társadalmi ellenállástól rettegő bolsevik vezetés tömegméretekben
likvidáltatta a parasztság számottevő részét és felszámolta a
mezőgazdaság sok helyen régtől kialakult feltételrendszerét. A
Szovjetunió felbomlása után több halvaszületett próbálkozás volt a
"farmerrendszer" megteremtésére. Az elmúlt évtized energetikai
bevételeiből eltervezett négy nagy nemzeti projektben - jobbára
szavakban -- szintén kiemelt helyet biztosítottak ennek.
Medvegyev
programja azonban alighanem csak a párizsi megállapodásokkal és a
sikeres televíziós műsorral vele szemben újabb népszerűségi pontokat
szerzett Putyin-holdudvarral szemben bevetett harci eszköz, amelynek
hátterében se törvényi háttér, se a hatalmas ország
élelmiszerellátásához nélkülözhetetlen egyéb feltételek nincsenek meg.
portfolio.hu
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Putyin nélküli Oroszországot! - tüntetés az elcsalt elnökválasztás után
Akárcsak a liba, cukor és marhaágazat, a hazai légiközlekedés leépítése is a gazdaságunknak ad egy nagy pofont
1,4 milliárdért vette meg az SNG 2009-ben és 1,88 milliárdért adta el 2011-ben a magyar államnak. Mi az?
26,7 milliárd költségvetési forint és 4,66 milliárd forint apport összegért 95 százalékban állami tulajdonba kerül a Malév