A KDNP képviselői a rendszeres „kellemetlenkedők” táborába tartoznak a T. Házban. A köznép búját-baját tolmácsolva, hétről-hétre megszólítják az illetékes minisztert, államtitkárt, az utóbbi időben leginkább az egészségügyi tárca élen járó liberális asszonyát. (A miniszterelnököt, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta hanyagolják, mondván: „nem érdemesült rá…”) Ezúttal, Horváth Ágnes távollétében, államtitkárára (Kincses Gyula) marad a válaszadás hálátlan feladata. Megrezzen bajsza, szakálla, midőn Dr. Puskás Tivadar, „költőien” kérdezi tőle: „már megint nem sikerült?” A kereszténydemokrata politikus az életből hozott történettel áll elő:

- 2007. október elseje óta a kórházak és a szakrendelők úgy végzik tevékenységüket, hogy fogalmuk sincs arról, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár hány beavatkozásukat fizeti, szakszóval élve mennyi az úgynevezett „Teljesítmény Volumen Korlát”. Magyarán: a várólistákról van szó! A tavaly áterőltetett egészségügyi törvények egyik nagy eredményének tartják, hogy nyilvánossá tették a várólistákat. A mai helyzetben viszont azt sem lehet tudni, minek alapján kell készíteni a várólistát, miként azt sem, hogy mennyi pénz van a betegellátásra, gyógyításra!

- Nem sikerült a járó- és fekvőbeteg szakellátás intézményeivel 2007. október 1-től szerződést kötni az Országos Egészségügy Pénztárnak. Hihetetlen, de igaz: az intézményrendszer szerződés nélkül dolgozik. Azt sem tudni, milyen allgoritumus alapján történik az egyes ellátóhelyek teljesítményének magállapítása. Az intézményvezetők „vakon” vezetik a kórházakat, fogalmuk sincs arról, hogy 2007. október 1-től milyen műtétért, ellátásért, „teljesítményért”, mit fizetnek, fizetnek-e egyáltalán? Ráadásul úgy hírlik, hogy a szerződésekre év vége előtt nem is számíthatnak a kórházak.

- Minden előzetesen kiszivárogtatott hír csak arra való, hogy elbizonytalanítsa az intézményeket, a betegeket. Tehát arra lehet számítani, hogy ismét diktátum-szerűen kapják meg az intézmények a fizetett kapacitást.

Keresi az államtitkár tekintetét Dr. Puskás Tivadar, keresi, de a T. Házban ellenzéki képviselő hiába teszi. Kérdéseit, mint dárdát,szegezi neki:

- Mikorra várható a szerződések aláírása, amely minden bizonnyal az intézményi oldalról megint csak formalitás lesz?

- Csak nem az Egészségügyi Minisztérium, azaz a Kormány teszi lehetetlenné a biztosító és a szolgáltató közötti szerződés megkötését?

- Ugye nem az utólag meghatározott keretek teljesítése alapján döntik el az intézmények vezetőinek alkalmasságát?

- Ugye nem fokozzák tovább a betegek bizonytalanságát, nem hárítják tovább az egészségügyi kormányzat felelősségét az egészségügy „közkatonáira”, megkötik a szerződéseket?

Gondban vanKincses Gyula, látszik is rajta, ám, államtitkárhoz illően hamar feltalálja magát:

- Szerződések vannak, csak a teljesítmények többletkiosztása van még folyamatban. A várlistákkal a kapacitások kiegyenlítése cél. A tárca most dolgozik a korrekcióján. Régen a borítékok mozgatták a várólistát, most viszont a teljesítmény. Ez bizony nagy változás. Az pedig, hogy rendet akar csinálni valaki, az nem a tárca felelőssége.

Megtapsolják a kormánypárti padsorokban a leleményes választ. Csóválja a fejét Dr. Puskás Tivadar, hangja is ércesebb a szokásosnál.

- Államtitkár Úr! Feltételezése sérti a tisztességes orvosokat, hiszen - elenyésző kisebbséget leszámítva - nem a borítékért dolgoztak korábban sem a kollegák. Kikérem a nevükben a gyanúsítást! Az pedig tény, hogy káosz uralja a várólistát. És hadd mondjam el még azt is az Államtitkár Úrnak: régen döntően az egészségügy teljesítőképessége szabott határt a gyógyító beavatkozásoknak, - ma a pénz!

Megkocogtatja a csengőt az elnök, jelezvén lejárt az egy perc, - ennyi a szólásszabadsága a kérdezőnek. Tűnődik még Dr. Puskát Tivadar, hosszasan tűnődik, hisz’ egyetlen kérdésére sem kapott választ…

(Forrás: országgyűlési napló; kdnp.hu)