Történelmi áttekintés 

A Kádár-rendszer idején olyan mesterségesen, de reálpolitikai és szociális szempontok szerint jól felépített fogyasztói árrendszer működött hazánkban, ami a létszükségleti cikkek árszínvonalának nagyfokú állami támogatására alapozott.

Ezalól húzta ki egyszeriben az összes állami támogatást  az Antall-kormány, mint egy rossz szőnyeget, hivatkozva a Valutaalap és a Világbank előírásaira.

Egyidejűleg, ismét a két nemzetközi pénzügyi szervezet utasításait követve, a kormány nyakló nélkül elkezdte az 1990 előtt felhalmozódott külföldi államadósság törlesztését, annak kamatos kamataival együtt, és mivel erre a hirtelen átalakulástól egyébként is roskadozó magyar nemzetgazdaság nem nyújtott fedezetet, újabb és az eddigieknél még jelentősebb külföldi kölcsönöket vett fel.

Az eredmény már 1990 végére katasztrofális volt, és ahogy az évek teltek, egyre borzalmasabbá vált. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint a létszükségleti cikkek árszínvonala 1991 derekáig, tehát az Antall kormány első 12 hónapja alatt 38,2%-kal emelkedett. Ehhez a fűtés és a háztartásienergia 231,1%, a szolgáltatások csoportja, elsősorban a közlekedés és a hírközlés (posta, telefon stb.) 145,5% emelkedéssel járult hozzá, míg az élelmiszerek árai "csupán" 21,6%-kal nőttek. A legnagyobb áremelő tehát az állam volt, bevallottan a Valutaalap és a Világbank követeléseinek téve eleget. Az állami szolgáltatások viszont közvetve vagy közvetlenül úgyszólván minden más szolgáltatás és árucikk kitermelési költségét megdrágították.

Ugyanakkor a munkabérek és anyagdíjak növekedési indexei még 20%-ot sem tettek ki, tehát a magyar társadalom általános elszegényedése és vásárlóerejének tönkretétele már ekkor megkezdődött. Ennek természetes velejárója volt a belső piac rohamos összeomlása és a vállalkozói csődökben tetőző, elkerülhetetlen láncreakció."

"Az angol-amerikai jogban ez a felelősség a gondtalan tanácsadás (neglient advice) számában bírói precedenssel megalapozott jogelve alapján áll fent. Valutaalap és a Világbank részéről többnyire kifejezett utasítás volt egy kényszerhelyzetben lévő országnak, / hazánknak /......... a követelés jogalapja az, hogy a tanácsot adó gondtalanul járt el, és ezzel okozott kárt a tanácsot megfogadónak. Ezért a sértett beleegyezése nem használható fel védekezésként.

Az angol-amerikai jogrendszer a gondtalan tanácsadás fogalmát a következőképpen határozza meg:

1. Ha valaki valamely területen szakértőként lép fel, és2. ebben a minőségben tanácsot ad, tudva azt, hogy az illető erre támaszkodik és 3. a tanácsban gondtalanul jár el, és4. a másik a tanácsot követi és ezáltal kárt szenved,5. a tanácsadó kártérítési felelősséggel tartozik."

" A Valutaalap és a Világbank hazánkban hosszú éveken keresztül alapokmányaikkal ellentétesen, tehát eleve jogellenesen jártak el, nem is szólva arról, hogy nagyfokú gondatlanságot is tanúsítottak, ami szintén jogellenes tevékenység. Ezért az előző fejezetekben bőségesen kifejtett körülmények közt a két világszervezet kártérítési felelőssége fennáll, mind a Magyar Köztársasággal mint nemzetközi jogi személlyel, mind annak károsult polgáraival és lakosaival (beleértve a magyarországi jogi személyeket - vállalatokat stb. is) szemben.
Továbbmenve, mivel minden szervezet messze túllépett az alapokmányban foglalt célkitűzésein, ezért az alapokmányban számára biztosított immunitásokra sem hivatkozhat, mivel ezek értelemszerűen csupán alapokmányszerű ténykedéseire vonatkoznak.

Végül, mivel a két szervezet vezető tisztségviselői is az alapokmányon kívül működtek, ezért ezek szintén nem rendelkeznek immunitással, és az angol-amerikai és kontinentális jogrendszerekben egyaránt érvényes ultra vires doktrina értelmében személyes felelősséggel tartoznak az általuk okozott károkért."

http://data.hu/get/2194941/A_DISZNOFEJU_NAGYUR.pdf.html

ENDREY ANTAL írása