Először az OECD és a Világbank kézikönyvei alapján a rendszerváltás óta lényegében nem módosított ártörvényt a fejlett országok gyakorlatához kell igazítani. Másodszor a jelenleg túlzott létszámmal működő távközlési, postai, energia- és közlekedési bürokráciában dolgozó költségellenőrök, alvállalkozói szerződéseket értő jogászokat és gazdaságszabályozói végzettségű közgazdászokat a német (és szlovák) mintának megfelelően egy közműhatóság szervezetébe kell vonni és a Közműtanács felügyelete alá kell vonni. [...] Az új Közműtanácsnak a monetáris tanácshoz hasonlóan nagyon szűk, de megkérdőjelezhetetlen döntési kompetenciát kell rendelni a közműárak (és ennek érdekében a közművek ellátási területe és a közművek beruházáspolitikája) fő változóinak, vagyis az árak, megtérülési ráták szabályozása tekintetében. Harmadszor: meg kell teremteni annak az intézményes garanciáját, hogy a Közműtanács tagjai az amerikai, német vagy brit kollégáikhoz hasonlóan se a politikusok, se a vállalatok részéről ne legyenek kitéve a több évtizedes kihatású döntéseiket rövid távú politikai haszonszerzés vagy korrupciós haszonszerzésre használó nyomásnak. [...] Végezetül pedig a Közműtanács tagjait makulátlan jellemű, saját érdeket nem képviselő, feddhetetlen múltú, a közművek indokolatlan árdrágítása, költségei és ellátási területének csökkentése elleni harcban bizonyított szakemberekből [... elsősorbangazdaságszabályozási szakvégzettséggel rendelkező, közművek költségellenőrzésében gyakorlatot szerzett köztisztviselők (regulátorok), és mellettük helyet kapnak ezen a területen nemzetközi elismertséget szerzett tudósok (gazdaságszabályozási kutatók), továbbá a közművek költségeinek ellenőrzését ismerő, de a közművekhez biztosan vissza nem térő, visszavonult bírók és egykori közművi menedzserek]kell kiválasztani.
Utolsó hozzászólás